Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: "Vadat űzni feljövének..." Egy csodaszarvas nyomában

„ Vadat űzni félj övének...

doztak a rokonaik. És a Holtak Országának szokásai szerint ezeknek az ajándékoknak a puszta látványától jóllaknak.

— Mentem tovább, és egy újabb csoda tárult elém: öregemberek ülnek, teljesen eljegesedtek, és jégborotvák borotválják a szakállukat úgy, hogy helyenként gyökerestül kitépik a szőrt, másutt meg szőrpamacsokat hagynak az arcukon.

— Ezek azok, akiket a nép bírónak választott, mert igaz férfiaknak tartották őket. De nem bíráskodtak igazságosan, mindig a gazdagok pártjára álltak és megvesztegetésért vagy hírnevük miatt segítettek nekik. Most a Holtak Országának törvénye szerint fizetnek a bűneikért.

— Mentem tovább — meséli Szoszlan, — látok egy ezüstvárat. Tekintélyes öregemberek aranylócákon üldögélnek. Előttük a tányérokon bőséges, gazdag étkek, a csészékben habzanak az italok. De mindehhez senki nem nyúl.

És így válaszolt Szoszlannak Veduha:

— Ezek az emberek földi életük során senkitől nem loptak, szerették a szegényeket és segítették őket. Ézért jutalmazta meg őket Barasztir. Az ínyencségekhez pedig azért nem nyúlnak, mert a Holtak Országának törvénye szerint az ínyencségek puszta látványától jóllaknak.

— Mentem tovább és látom: egy öregember vonszolja magát a hegyre, és a hátán egy lyukas fenekű kosárban homokot, meg követ cipel. Kiszóródik a kő és a homok, de ő újra összegyűjti, és azok megint csak kiszóródnak. Miért ítélték erre a végtelen munkára?

— Ez az ember földi életében ahol csak tehette, levágott egy darab földet a szomszédjáéról, és azon volt, hogy minden szegénytől ellopjon egy- egy darabka földet, hogy gazdagságra tegyen szert. Hát most fizet ezért.

— Mentem tovább és újabb csudát láttam: ott áll egy ökör derékig érő fűben, de nem eszi a füvet, hanem mohón rágcsálja egy öregember szakállát. Hát hogyne lepődne meg az ember azon, hogy egy ökör a zöld fű helyett száraz, ősz szőrt rág.

— Ezen sem kell csodálkoznod — mondta Veduha. — Életében ez az öregember dologidőben — ha sikerült más ökrét párba fognia — a sajátjának friss füvet adott, a másénak meg moslékot. Ezért fogadja most a szenvedéseket az ökörtől.

— Továbbmentem, látom: a partról híd vezet egy szigetre. Olyan a híd, mint a késnek az éle. A szigeten egy öregember ül tojáshéjban.

— Ez az öreg egész életét másoktól elfordulva élte le a földön. Sem hétköznap, sem ünnepnapon

nem hívott vendéget, hát most ezért a Holtak Országában magányosan kell töltenie a végtelen napokat.

— Mentem tovább — mondja Szoszlan — és látom: ott hever az úton egy megfagyott lótetem. Mellette egy férfi és egy nő ül.

— Ezek az emberek életükben fukarok voltak. Amit a munkájukkal megszereztek, feleslegesen veszett el, még maguktól is sajnálták a javaikat. Ezért a Holtak Országában kénytelenek a fagyott lóhús látványával beérni — mondta Veduha.

— Mentem tovább és látom: férj és feleség fekszik egymás mellett. Alattuk nagy ökörbőr kiterítve, egy másik ugyanilyen takarja őket. Mindegyik maga felé húzza a bőrt, de az sehogy sem elegendő kettejüknek. Miért van ez így? — kérdezte Szoszlan.

— Azért van ez — válaszolta Veduha — mert ez a férj és feleség életében nem szerette egymást, egész életükben szemére hánytak egymásnak, és látod, a Holtak Országában ugyanolyanok maradtak, mint amilyenek a földön voltak.

— A közelben pedig — mondta Szoszlan — egy másik házaspárt láttam. Alattuk nyúlprém, és ugyancsak nyúlprémmel takaróznak, de mégis látszik, hogy jól elférnek a melegben egymás mellett.

— Hát mi meglepő van ebben? — kérdezte Veduha. — Forrón szerették egymást a földön, és itt, a Holtak Országában is melegíti őket a földi szerelem.

— Mentem tovább, egyszerre csak egy férfit és egy nőt látok. A férfi tüzes lángot lehel a nő tenyerébe.

— Ok maguk tehetnek a kínjaikról — mondta Veduha. — Nagy családban éltek, titokban külön készítettek maguknak bőséges ételt. Most pedig ezért a lopásért szenvedéseikkel fizetnek. A Holtak Országának ura három napot állapított meg egy évben, amikor ilyen kínokat kell eltűrniük.

— És láttam még egy asszonyt vastag tűvel öl- tögetni a hegy repedéseit. Látszott, hogy ez a munka szegénykének nem az erejéhez mért. De nem tud leállni még kis időre sem, hogy megpihenjen.

— Életében ez az asszony megcsalta az urát. Egy másik férfit szeretett. És a szeretőjének úgy varrt, hogy nem sajnálta a fáradságot: apró és gyors öltésekkel. De a férjének lusta volt varrni — morogva, nagy öltésekkel varrta a ruháit, és szegényen minden szétfeslett. Hát most ezért fizet meg itt a Holtak Országának szokása szerint.

— Mentem tovább, látom, hogy egy asszony színültig tejjel telt, nagy fasajtárban sajtot készít.

361