Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: "Vadat űzni feljövének..." Egy csodaszarvas nyomában
Hadak útján. Szerk.: Bende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged 2000, 353-373 „ VADAT ŰZNI FELJÖVÉNEK... ” EGY CSODASZARVAS NYOMÁBAN ISTVÁNO VITS Eszter - KULCSÁR Valéria A hazai kutatás előtt nem teljesen ismeretlen a Kaukázus jónéhány népénél széles körben elterjedt Nart-eposz. Egy-egy motívumot már sokan és sokféle kontextusban kiemeltek a Nart-ciklusból. Ennek ellenére a magyar kutatás számára mind a mai napig csak nehezen hozzáférhető maga a forrás. Az elmúlt időszakban elkészítettük —- részben Istvá- novits Márton hagyatéka alapján — egy adig és egy őszét változat magyar fordítását, amelynek kiadását most tervezzük. Az alábbiakban az őszét változatból adunk közre ízelítőt.1 A kiemelt történeteket nem kívánjuk itt minden részletükben tárgyalni, csupán egyetlen közös elemükkel kapcsolatban teszünk néhány észrevételt. A három történetet a „csodaszarvas” felbukkanása alapján fűztük össze. A Kézai Simon-féle krónika mondája sokak véleménye szerint a magyar nép eredethistóriáját őrizte meg (pl. KRISTÓ 1970, 114). Éppen ezért a csodaszarvassal kapcsolatba hozható valamennyi adat — véleményünk szerint — fontos lehet a kérdés megítélése szempontjából. Moravcsik Gyula hívta fel a figyelmet arra, hogy az Attila-kori történetek között a csodaszarvasra vonatkozók több szempontból egyedülállóak. Míg többségük éppen csak alakulófélben lehetett, addig a csodaszarvasról szólók esetében „ az a körülmény, hogy ezek már Attila korában mint teljesen kialakult mondák jelennek meg, rámutat arra, hogy ezek régóta élő, vándorló mondái motívumok egyszerű alkalmazásai, lokalizálásai a hűn eseményekre. ” Eltérnek abban is, hogy nem Attiláról szólnak, hanem a hunok európai bevándorlásáról (MORAVCSIK 1914, 282). A kutatók egyetértettek abban, hogy a csodaszarvas-mondakör barbár földről származik, bár a bizánci íróknak kétségkívül volt rá hatása. Ligeti Lajos szerint „ elemei élhettek a hunoknál is, eredetét azonban régebbi időkben és más népeknél kell keresnünk. ” Itt ő a szkítákat veszi figyelembe, akiknél a szarvasnak lényeges szerepe volt (LIGETI 1986,13-14). Kerényi Károly egy sajátos iráni párhuzamot talált a csodaszarvas legendájához, mely igen sok elemében megegyezik a magyar változattal. „Bizonyára nem egy nép vallotta magáénak éppen Irán északi tőszomszédságában, ahonnan az út mindig nyitva állt Perzsiába” (KERÉNYI 1930,151). Az iráni kapcsolat tehát meglehetősen régen felmerült a csodaszarvassal kapcsolatban. Mégsem figyelt fel ezideig senki a Nart-eposzban meglévő több változatra, s ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy aNarttal foglalkozó szakirodalom sem tért ki a kérdésre. így van ez annak ellenére, hogy a mondák egyes elemeinek rokonsága szembeszökő és tagadhatatlan. A két népesség — a szkíták/szarma- ták/alánok és a hunok — esetében az átvételnek semmiféle akadálya nem lehet,2 vagyis e párhuzam eleget tesz Kerényi Károly egyik legfontosabb követelményének is, hogy a „ kölcsönzés és függés lehetőségei” adottak, e változatok „történetileg is összetartoznak” (KERÉNYI 1930, 145). Kerényi a perzsa változatot különösen fontosnak tartotta, mivel úgy vélte, „ hogyha volna ilyen átváltozási elbeszélés (ti. hogy a szarvas leánnyá válik), amely a hun és magyar szarvasmondával történeti kapcsolatba hozható, akkor az egy tote- misztikus származási mondát — magyarázatul — igen valószínűvé tenne. ” (KERÉNYI 1930, 145). Kerényi Károly mellett Alföldi András is kereste az „emberréválás képességével" megáldott szarvas történetét. Mindketten úgy vélték, hogy mind a 1 A fordítás a Skazaniá o Nartah. Osetinskij epos. Chinvali 1981. alapján készült. A cikket Makkay János lektorálta, fogadja köszönetünket. 2 A hun—alán kapcsolatokra Id. pl. HARMATTA 1986, V-Xl, MAENCHEN-HELFEN1973, index alánok címszava szerint! 353
