Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken (1993-1999)
Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övver eteken (1993-1999) lusfejlődés) eredménye lehet, amely azonban nem terjedhetett el szélesebb körben. A zamárdi nagyszíjvég a 8e (Nyékládháza-) típushoz tartozik. Ebből 1993-ig 10 példány került elő, de csak a névadó lelőhely darabján látható a pontos kompozíció. Ezen balról egy oroszlán, jobbról egy griff támad a leroskadó szarvastehénre, melynek hasa alatt egy nyúl látható. A különböző darabok nagyon hasonlóak, de nem egyformák. A nyúl figurája csak a nyékládházi tárgyon szerepel, a többin alaktalan formává degradálódott. A veretek lelőhelyei nagyrészt a Kárpát-medence északkeleti részéről valók. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a zamárdi anyag teljes közlése nemcsak a korai, de a kései avar anyag szempontjából is nagyon fontos lehet, a típusok sokszínűsége szempontjából Tiszafüredhez mérhető érdekességeket várhatunk innen. Tovább növeli a tárgy jelentőségét a gyöngysorkeret, ez a többi darab egyikén sem fordul elő. A típushoz nem került elő első pillantásra is feltűnő különlegességű szíjvég, de az új darabok határozottan jelzik a két lelőhely jelentőségét a késő avar korban. 9. típus. Allatfejű indák Tiszafűred-Majoros 1194. sír: három kisszíjvég állatfejben végződő S indával, h.: 3,2 cm (10. kép 1); ló vagy fegyvermelléklet: lándzsacsúcs (GARAM1995,140-142, Taf. 158). Igen ritka, de annál jellegzetesebb típus ez. 1993-ig hét ilyen tárgyat (öt nagy- és két kisszíj- véget) találtam, elterjedésük nem volt igazán jellegzetes (FANCSALSZKY s. a., 23. térkép). A jelen tárgy egyetlen párhuzama Nővé Zámkyn/Ersekújváron került elő. Ez a nagyszíjvégeken látható motívumok második variációjának, az állatfejben végződő S indának kisszíj vég-változata. A díszítés gondolati háttere az előző, 8d típuséhoz hasonló, de annál is „merészebb”. Nem csak egy tárgyon belül alkalmazza az alakos és növényi stílust, hanem egy figurán valósítja meg ezek keveredését. Ebben az esetben is fel kell figyelnünk azonban arra, hogy nagyon kevés ilyen tárgyunk van. Az világos, hogy ezek nem területileg különülnek el az anyag egészén belül, ezért talán nem logikátlan kronológiai összefüggésük feltételezése. 11. típus. Keresztény típusú veretek Ismeretlen lelőhely (Seewinkel(?)), szórvány: kettőspajzs alakú öntött (a közlés szerint préselőminta-) veret két, fáról csipegető, szemben álló galamb alakjával, ma.: 4,5 cm (10. kép 2) (DA1M 1996, 356-357) — 1 la, két, szemben álló galamb egy fáról csipeget. Csengele-Feketehalom 48. sír: préselt pajzs alakú veret két, fáról csipegető, szemben álló galamb alakjával, ezüst, ma.: 2,6 cm (10. kép 3); ló vagy fegyvermelléklet: íj csontlemezei, két nyílhegy (TÖRÖK 1984, 55, 50, VI. t.; TÖRÖK 1995, 215, Pl. 3) — 1 la, két, szemben álló galamb egy fáról csipeget. Az eredeti altípusok a következők: 11a: két, szembenálló galamb egy fáról csipeget; 11b: két, szembenálló galamb és fa + halat tépő sas; 11c: sas kereszttel 1 ld: madár és hal egyéb ábrázolásai. A 11a típus esetében rendkívül izgalmas problémával találkozunk. Az ilyen veretek ugyanis eddig minden esetben préseltek voltak. Ismerünk öntött préselőmintát is, az adonyit, ennek azonban más a formája, mint az ausztriainak (a Seewinkel a Fertő-tó keleti bemélyedését jelenti). A forma eltérése az ilyen tárgyaknál szokásos vékony külső keretben nyilvánul meg, ami a kész préselt lemez levételét könnyíti meg. Ezzel szemben a tárgyalt darab a kész veret formáját mutatja. Nagy kár, hogy a pontos lelőhely és a leletkörülmények nem ismertek. Amennyiben ugyanis sír övvereteiről lenne szó, egyértelmű átvezető darabról beszélhetnénk a préseléses és az öntött technika között. Véleményem szerint erről is van szó (az adonyi tárgy felső része szögletes és nem lekerekített), de ezt csak egy hiteles síregyüttes megfelelő leleteivel lehet bizonyítani. A csengelei veret lelőhelye és technikája alapján is jól illik a korábban felállított képbe, amely egyúttal az egész csoport legjellemzőbb és leggyakoribb altípusa is (FANCSALSZKY s. a., 11a). 12. típus. Állatábrázolás egyedi megoldása Csongrád-Hunyadi tér, szórvány: nagyszívég három, sorban álló griffel, aranyozott, h.: 13,8 cm (10. kép 4) (LŐRINCZY-SZALONTAl 1993, 283, 304, I. t.; SZALONTA1 1994, 337, 1. kép). Leithaprodersdorf-Annakreuz (A), szórvány: csün- gős, griffes veret, aranyozott, ma.: 5,5 cm (10. kép 6) (WINTER 1997, 149, Taf. 39, 62). 293
