Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Bende Lívia: Fülkesírok a pitvarosi avar kori temetőben. Adatok a fülkés és lószerszámos temetkezések kronológiájához

BENDE Lívia

addig Székkutason az így elhantolt gyermekek, férfiak és nők aránya kiegyenlítettebb képet mutat, ugyanakkor Szarvason 13%-ra csökken a gyermekek számaránya, és közel 50%-ra növekszik a férfiak részesedése. Erre csak részben magyarázat, hogy Szegváron kiemelkedően magas a gyermekek és fiatalkorúak aránya (meghaladja az 50%-ot), ugyanis ebből a szempontból a székkutasi és a szarvasi temető között nincs különbség, mindkét lelőhelyen 28% a gyermekek és fiatalkorúak temetőn belüli együttes aránya, miközben annak ellenére több férfit temetnek fülkesírba Szarvason, hogy itt közel azonos a férfiak és a nők száma.

Összességében tehát növekszik az idősebb korosztályok (Ad., Mat.) aránya és ezen belül a férfiak száma.

Az öreg korúak számaránya egyformán alacsony mind a temetők egésze, mind a fülkesírok szempontjából a szegvár-oromdűlői temető által reprezentált korai és a székkutas-kápolnadűlői, valamint a szarvasi temető által képviselt késői időszakban egyaránt (vö. MARCSIK.-SZALAI 1995, 1-7. táblázat).

Figyelembe véve ezt a tendenciát, már nem is annyira meglepő, hogy Pitvaroson hétből hat esetben maturus korú férfi nyugodott a fúl kés írokban, s csak egy gyermekkorú. Hasonló képet mutat a fentiekhez hasonlóan nagy sírszámú szeged-makkos- erdei temető is, ahol a fülkesírba temetettek közel kétharmada adultus és maturus korú férfi volt (SALAMON 1995,112-139).

Kronológiai kérdések

A pitvarosi temető esetében az északi és déli sor fülkesírjainak leletanyaga közötti kronológiai hiá- tus jól reprezentálja a kora avar kor legvégén, illetve a 7. század utolsó harmadában megnyitott, tehát az avar kor második felében használt, tájolásukban is egységes temetőkben megásott fúlkesírok egészére jellemző keltezési problémát. A publikált anyag alapján ugyanis a sírok többségének leletanyaga — a kora avar időszak végére is jellemző tárgyak mellett —- a lemezes övveretekkel, profilált keretű bronzcsatokkal jellemezhető lemezes övgarnitúrákkal, még használatban lévő hurkos fülű kengyelekkel, csikózablákkal elsősorban a 670 utáni időszakra utal. Az öcsödi 32. sír övgarnitúrája az öntöttek között kimondottan korainak számít, s tulajdonképpen ez a sír jelöli ki a kései jellegű fülke- sírok korábbi horizontjának alsó határát. A legkésőbbi fúlkesírok — ezek vannak kisebb számban — az avar kor legfiatalabb időszakából valók, s a bennük előforduló övék a legkésőbbi avar fémművességet reprezentálják (pl. Szeged-Makkoserdő 105. sír, Pitvaros 51., 147., 205. sír).25A klasszikus griffes és indás övgarnitúrák azonban hiányoznak a fúlkesírok anyagából,26 de megvannak a temetők aknasírjaiban, és ilyen értelemben igazolják a temetők használatának folyamatosságát. Sehol sem tükröződik azonban mindez olyan markánsan, mint a pitvarosi avar temető szerkezetében.

25 Az avar kor másodikfelében használt, fülkesírokat is tartalmazó temetők között nem mindegyikben figyelhető meg ez a kettősség, a temetők nagyobbik részében csak az egyik kronológiai horizontra jellemző sírokfordulnak elő. A szeged-makkos- erdei és a pitvarosi mellett azonban hasonló a helyzet a székkutas-kápolnadűlői temetőben, ahol a lemezes övgarnitúrák mellett kései, vésett-poncolt diszű öntött bronz övveretek fordulnak elő fülkesírban.

A női sírok leletei is erősítik az övgarnitúrák alapján nyert képet. A fülbevalók között nagygömbösek és gyöngycsüngősek, illetve hasáb alakú lengőcsüngősek fordulnak elő, nincs viszont ovális karikájú fülbevaló hasáb alakú üvegcsüngővei. A gyöngyök között a szemes, kása, hasáb és henger alakú gyöngyök a jellemzőek, egy-egy esetben fordul elő dinnyemag alakú gyöngy, Székkutason például hengerpalástos lengőcsüngőjű fülbevalóval (B. NAGY 1984, 20. ábra 3). Felbukkan azonban jellegzetesen késői fülbevaló hosszú spirálcsüngővei Szeged-Makkoserdő 73. sírjában (SALAMON 1995, Pl. 5). Ez utóbbira már Kürti Béla is felhívta a figyelmet, bár ő a temetkezési szokás 9. századig történőfolyamatos gyakorlásának bizonyítékát látta benne (KÜRTI 1983, 191-192).

26 Mindössze a Backi Sokolac-i 36. sírban vált ismertté egy töredékes, griffes-indás díszít, tokos nagyszíjvég fölső része, de a sírban talált övveretek oly mértékben heterogénak és kopottak, hogy nyugodtan megengedhető az avar kor kései időszakára való keltezésük (RICZ 1995, 9. kép).

252