Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Gábli Cecília: A Savaria Múzeum régi gyűjteményének római kori firmamécsesanyaga

A Savaria Múzeum régi gyűjteményének római kori firmamécsesanyaga

A FELDOLGOZÁS EREDMÉNYE

A mécsesek adatait (a hagyományos és az új vizsgálati szempontok szerint, továbbá a mécsesek méreteit, színét, soványítását, típusát, lelőkörülményeire vonatkozó információit) a DEPÓ Archae- ologia 1.3 adatbáziskezelő szoftver segítségével rögzítettem, majd a szoftver lekérdező eszközeivel elemeztem az anyagot, így olyan összefüggésekre is fény derült, amelyek a hagyományos feldolgozási módszerek alkalmazása során nem tűntek volna fel.

A 259 mécses közül 45 CRESCES, 41 FORTIS, 30 töredékes, 22 mesterjegy nélküli, 15 olvashatatlan mesterjegyű, 14 mesterekhez nem köthető negatív, 13 VIBIANVS, 11 QGC, 6 APRIO, 6 CASSIVS, 5 OCTAVIVS, 5 FAVOR(INVS), 4 FESTVS, 4 C. DESSIVS, 4 LVC1VS, 3 COM- MVNIS, 3 AT1METVS, 3 NER1VS, 2 PHOE- TASPVS, 2 FIDELIS, 2 VERVS, 2 LVPATVS, 2 MVA, 2 L. NARIVS, 1 INGENVVS, 1 VRSVLVS, 1 STROBILVS, 1 THALLVS, 1 CPSF, 1 LLC, 1 IEGIDIVS, 1 FELIX, 1 VIBIVS, 1 PVLLVS, 1 CAMPILIVS, 1 C. ANNEIVS, IC....

A 259 mécses közül 220 tartozik az Iványi XVII. típusba, 28 mécses típusa meghatározhatatlan, 10 mécses tartozik az Iványi XV. típusba, 2 az Iványi XVI. típusba.

Az előkerült negatívok alapján helyi mestereknek tarthatjuk a következőket: CRESCES, FORTIS, VRSVL, QGC, VIBIANI. CRESCES, FORTIS, QGC és VIBIANI esetében rontott példányok is szerepelnek az anyagban, és mécseseik között van néhány, amely már anyagát tekintve is elkülönül a Régi Gyűjtemény többi mécsesének anyagától (FORTIS: 54.775.240., 54.775.51.; CRESCES:

54.775.108., 54.775.109., 54.775.110., 54.775.111.,

54.775.120., 54.775.121., 54.775.123., 54.775.129.;

QGC: 54.775.169., 54.775.172.; VIBIANI:

54.775.180., 54.775.188., 54.775.190.; mesterjegy nélküli: 54.775.238.): anyaguk színe sötétszürke vagy fekete, fémes csengésű. Nehezek, bordós- lilásbarna festésűek. Sok közöttük a rontott vagy nedves állapotban deformálódott példány. Anyaguk megegyezik az endrőd-szujókereszti szarmata temető 88. és 108. sírjában előkerült római import poharak anyagával.6 Plasonló anyagú edények Bécsből, nyugati fazekasműhelyekből, Pettauból, Au am Leithabergenből, valamint Szeged-Felsőpusztaszer 15. sírjából kerültek elő, és az 1-2. századra keltezhetőek (VADAY-SZŐKE 1983, 118). Az VRSVL mesterjegyű negatív esetében nem feltétlenül helyi mesterrel van dolgunk, hiszen egyetlen mécsese sem szerepel az anyagban, mesterjegye helyenként elmosódott, készítésekor a negatív több helyen megrepedt, kontúrjai általában elmosódot- tak. Mindezek alapján véleményem szerint egy import mécsesről levett negatívval van dolgunk.

Egy negatívból származó mécseseket a következő mestereknél találtam: CASSIVS, CRESCES, FAVORINVS, FORTIS, OCTAVI, QGC, VERVS, VIBIANI. Az egy negatívból származó mécsesek nem feltétlenül jelentik helyi mester meglétét, de növelik annak valószínűségét.

Másolás gyanúja CRESCES, FAVORINVS, FORTIS és QGC gyártmányok esetében merült fel, ezek közül csak FAVORINVS esetében nem bizonyítható a mester helyi működése.

Az anyagban két, sajátos formájú mécses is szerepel, az egyiknek nincs mesterjegye, a másiké INGEN(VVS). E két mécses valószínűleg szintén helyi gyártmány.

Mivel a feldolgozott mécsesek pontos lelőhelye és lelőkörülményei ismeretlenek, szakirodalmi párhuzamok alapján datáltam őket. Az alábbiakban az egyes oldalnézeti ívek kronológiai megoszlását vizsgálom.

Feltűnő, hogy a Savariaban előkerült mécsesek közül az Iványi XV. és XVI. típusban a B oldalnézeti ív gyakoribb (8 mécses közül 7 tartozik a B és egy az A oldalnézeti típusba). Az 5 mester közül (ATIMETVS, COMMVNIS, FORTIS, PHOETAS- PVS, STROBILVS), amelyeknél az Iványi XV. és XVI. típus előfordul, 3 csak az 1. századra jellemző (COMMVNIS, PHOETASPVS, STROBILVS), egy az 1-2. (ATIMETVS), egy az 1-3. századra (FORTIS).

Az Iványi XVII. típusban az A oldalnézeti ív gyakoribb: 90 mécses oldalnézeti íve tartozik az A, 74 mécsesé a B, 1 mécsesé a C típusba.

A savariai anyagban tehát a B oldalnézeti ív jellemzi szinte kizárólag az Iványi XV. és XVI. típus mécseseit, ezek többsége csak az első századra datálható. Az Iványi XVII. típusban az A oldalnézeti ív a gyakoribb, ezek a mécsesek többnyire a 2-4. századra datálhatóak. Feltételezhető, hogy a B ölti A mécsesek és a poharak azonos anyagának megállapítását ezúton is köszönöm Vaday Andreának.

23