Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Liska András: Adatok a kunágotai avar kori sír előkerülésének körülményeihez
LISKA András mind hiányoznak: „— holott a lovak elporladt oldalbordáin kívül többi csontjai mind feltaláltattak’’. A felsorolt adatok szerint a lovaknak a koponyáit és a lábcsontjait találták meg, a bordáit nem. Ezek alapján könnyen feltételezhető, hogy a jegyzőkönyv írója Balázs Mátyás elmondása alapján elsőként jegyezte le a korai avar részleges lovastemetkezés rítusát. Az utolsó megjegyzés a kard hüvelyére vonatkozik: „ kardnak hüvelye a föld által annyira fel- emésztetett, hogy az csak mint egy fehéres pernye látszatott, és midőn a kard felvétetett ez porrá omlott. ” Nem valószínű, hogy szerves anyag maradványaira utal a leírás, inkább a kardhüvelynek egy nagyon vékony ezüstborítása válhatott „fehéres pernyévé”, mikor az a levegővel érintkezett. A jegyzőkönyvet a szolgabírói hitelesítés mellett Balázs Mátyás saját kezű aláírása zárja. A jegyzőkönyvvel együtt került elő a levéltárból a megtalált tárgyak további sorsával kapcsolatos hivatalos levelezés néhány dokumentuma.11 Kiderül, hogy a 224 forintra értékelt kincs a Nemzeti Múzeumba került, értékének fele a földbirtokos bankot, másik fele a találót illette. A bank a saját részéről lemondott, Balázs János viszont igényt tartott a 112 forint kifizetésére, amelyet a Nemzeti Múzeum naplójának ide vonatkozó utolsó megjegyzése szerint meg is kapott (BÓNA 1983, 90). A fent említett, mostani ismereteink szerint egyedi, 1875-ös keltezésű kunágotai térképen Balázs János dohánykertész háza a házszám alapján pontosan azonosítható. A mai szintvonalas térképek adataival összevetve megállapítható, hogy a község legrégebben betelepített részén (a mai Árpád utca és közvetlen környéke), egyetlen területen halad végig egy hajdan volt vízfolyás medre: az Árpád utca északi részét keresztezve, a Balázs János házaként azonosítható telek közvetlen szomszédságában. Az idézett jegyzőkönyv tanúsága szerint a sír egy laposabb területen került napvilágra, a dohánykertész háza előtt. Kunágotán a hagyományos hármas osztású parasztházak esetében, amilyen Balázs János háza lehetett a 19. század derekán, a „ház előtt” megnevezés az udvar felőli, a pitvar előtti területet jelölte, tehát nem az utcai részt.12 A ház nagyobbításához, a vert fal készítéséhez szükséges földet ezért valószínűleg a telken belüli részről bányászták, itt ásták a gödröt, amelyben a fejedelmi sírra bukkantak. A kunágotai avar sír pontos helye a fentiek szerint azonosítható. A battonyai szolgabírói hivatal által készített, a sír előkerüléséről elsőként beszámoló jegyzőkönyvnek az eddigi ismereteinkhez képest új adatai a következőkben foglalhatók össze: 1856 késő őszén, Balázs János dohánykertész háza előtt, a földbányászás céljából nyitott gödör kiásása alkalmával a dohánykertész fia, Balázs Mátyás kb. 80-90 cm mélységben lelte meg a sírt. Az elhunyt két lovának csak a koponyáit és a lábcsontjait találták a sírban, amely a korai avar korban ismert részleges lovastemetkezésre utal. Az egyik ló szájában zabla volt, és ezüstlemezzel együtt préselt bronzveretek díszítették a szerszámzatát. Az emberi csontváz koponyáját és a gazdag mellékleteket, az arany övdíszeket, aranyveretes kardot, amelyet esetleg vékony ezüstlemezek is díszíthettek, arany ékszereket, bizánci soli- dust valamint az ezüstedényeket a lócsontok alatt találták meg, ami érdekes feltételezést enged meg a sír formájára vonatkozóan.13 Valószínű, hogy a gödörásás során az emberi csontváznak a lábcsontjait nem bolygatták meg, azok érintetlenül a helyükön maradtak. A felsorolt feltételezések igazolására, valamint a nyitott kérdések megválaszolására, pl. valóban magányos sírról van-e szó, az azonosított lelőhelyen folytatandó hitelesítő ásatás adhat megnyugtató választ.14 egy magasabb, a talajvíztől nem érintett rétegében helyezkedtek el. (Ez utóbbi, fülessírt feltételező megjegyzéseket, valamint a dolgozat megírásához nyújtott további segítséget Lőrinczy Gábornak köszönöm.) 11 Ld. 5.j.l 12 Dáczer Károly szóbeli közlése. 13 Vö. lO.j.l 14 A cikket Róna István lektorálta, munkáját köszönöm. 234
