Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Straub Péter: 6-7. századi temetőrészlet Keszthely-Fenékpusztán (Erdélyi István ásatása, 1976.)

Hadak útján. Szert: Bende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged 2000, 205-229

6-7. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETKESZTHELY-FENÉKPUSZTÁN (ERDÉLYI ISTVÁN ÁSATÁSA, 1976)

STRAUB Péter

1976 június-júliusában, a keszthely-fenékpusztai késő római erődnél végzett szovjet-magyar régészeti feltárások során, az 1. számú munkahelyen huszonkilenc temetkezést tártak fel.1 Az Erdélyi István ásatásán előkerült sírok az erőd déli fala mentén hosszan elnyúló, késő császárkori és népvándorlás kori temetőnek alkotják részét.2 A Lipp Vilmos által 1883-ban megkezdett kutatások óta már több mint ezer 4-9. századi sír vált ismertté az erőd területéről illetve közeléből, ám a múlt század végi, század eleji anyag köztudottan ma már lényegében használhatatlan.3 Az 1963-1967 és 1980-ban feltárt, rendkívül figyelemre méltó leletanyagú sírok publikálását követően (Müller 1999; straub 1999b) a Keszt- hely-kultúrás temető olyan újabb — s pillanatnyilag egyben utolsó4 —, tudományos szempontból értékelhető része kerül közlésre, melynek feldolgozása

évtizedes adósságot törleszt. Az 1999. év őszétől az erődfal déli részén újra megindult feltárások remélhetőleg választ adnak a temető(k) kiterjedésére, illetve, hogy a korábban feltárt különböző korú temetkezések pontosan miként viszonyulnak egymáshoz, miközben újabb késő római és 6-7. századi sírok is feltárásra kerülnek.

Az 1976. évi sírok az erőd délnyugati sarokbástyája melletti első déli — ún. D/l számú — torony keleti oldalán, kétszázhuszonöt négyzetméternyi területen kerültek elő. Az itt feltárt terület csatlakozik a Sági Károly által a hatvanas években nyitott, s kilencvenkilenc sírt eredményező szelvénysor északi részéhez (1. kép 1-2), az ásatási naplóban azonban nem találni említést a Sági-féle ásatás során feltárhatott sírokról/objektumokról.

SÍRLEÍRÁSOK

1. sír: T.: Ny-K, h.: 150 cm, sz.: 75 cm, m.: 175 cm (3. kép 1). Az ásatási napló szerint bolygatott gyermeksír, a sírrajzról azonban ez nem tűnik ki. A sírgödör falánál, a nyugati oldal kivételével kövek. Az arckoponya sérült, a felsőtest csontjai teljesen hiányoznak. Mell.: 1. az állkapocs körül tizennyolc darab lencse/köles alakú barnásszürke agyaggyöngy (3. kép 2). Az állkapocs alatt további hat darab kerek, nyomott gömb, oktaéder, henger, valamint hasáb

formájú barna, kék és zöld színű agyag- és üveggyöngy (3. kép 3). Köztük egy vörös szegélyű, fehér szirom- és kék meandermintás, hétszög átmetszetű, hasáb alakú millefiori darab. 2. A váz felett csiszolt, közepén átfúrt lapos csontkorong (3. kép 4). Atm.: 2,7 cm, v.: 0,3 cm. 3. A jobb kéz oxidálódott ujjcsontjai közelében bronzgyűrű.

2. sír: T.: Ny-K, h.: 240 cm, sz.: 72-97 cm, m.: 183 cm (3. kép 5; 9. kép 1). Felnőtt — feltehetőleg állatjárattal

1 MagyTud 22 (1977) 308-309; RégFüz Ser. I. No. 30 (1977) 33; MittArchlnSt 8-9 (1978-1979) 154; flTOV-ERDÉLYI 1980, 137-138.

2 A temető közlésének átengedéséért Erdélyi Istvánnak tartozom köszönettel. A régészeti leletanyagot a Balatoni Múzeum őrzi (Itsz.: 99.1.1-99.16.1.), az időközben elveszett tárgyakat a sírleírásban csillag jelöli. Az ásatási dokumentációkat a Balatoni Múzeum és a MTA Régészeti Intézetének Adattárában is megtalálni (KBM Ad: 84.251.1, 84.252.1, 84.253.1; Réglnt Ad: 20/1977), az antropológiai anyag a Természettudományi Múzeum Embertani Tárába került (leltározatlan, Kustár Agnes szíves tájékoztatása).

3 Az erődfal ásatásainak kutatástörténetéhez és tételes szakirodaimához összefoglalóan: MRT 1, 86-87; ERDÉLYI 1983, 60-63; MÜLLER 1992, 257.

4 Az erőd előtt 1973-ban és 1980-ban feltárt, az ásatási jelentésekben késő rómaiaknak meghatározott sírok közt esetleg feltételezhető még néhány 6-7. századi temetkezés. Azok leletanyaga azonban olyannyira szegényes, hogy leginkább csupán temetkezési rítusuk és embertani anyaguk alapján valószínűsíthető a Keszthely-kultúrába sorolásuk.

205