Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Dobrovits Mihály: "Avarnak nevezték magukat" - Theophylaktosz álavarjainak kérdéséhez
„Avarnak nevezték magukat" — Theophylaktosz álavarjainak kérdéséhez THEOPHYLAKTOSZ FORRÁSÉRTÉKE Theophylaktosz műve azt őrizte meg, hogyan látták a türkök az avarok kaganátusának kérdését. E kijelentésünket alátámaszthatja az is. hogy Boodberg szerint Theophylaktosz Kínáról szóló információi egyértelműen türk eredetűek (BOODBERG 1938, 231). Czeglédy Károly arra is figyelmeztetett, hogy „ a levél olyan tárgyi tévedéseket is tartalmaz, amelyek nem származhattak a türkök uralkodójától. Sokkal valószínűbb, hogy a levélben előadottak azoknak a türk követeknek a közlésein alapulnak, akik 568 után fordultak meg Bizáncban, s a türk kagánok írásos és szóbeli üzeneteit vitték a császároknak. Egy ilyen levél juthatott Theophylaktos elé, de nem eredeti, hanem átdolgozott formában, s ez lehet az oka annak, hogy a levélben különböző türk uralkodók üzenetei keverednek és az olyan bizánci irodalmi közhelyeket is tartalmaz, amelyek semmiféle kapcsolatban nem lehetnek a türk uralkodók üzeneteivel. Theophylaktos maga, művének más részeiből ítélve, lelkiismeretes szerző volt. Aligha volna tehát helyes feltennünk, hogy a levél ebben a formájában az ő kezéből származik’’ (CZEGLÉDY 1969, 103). Ügyeljünk persze arra, hogy Theophylaktosz azt a korszakot ábrázolja, amelyben az avar—bizánci kapcsolatok a legválságosabbak voltak. A türkök ugyanekkor a birodalom hű szövetségeseinek számítottak. Hosszú ostrom után 582-ben került az avarok kezébe Sirmium. 584-ben bontakozott ki a limesért folyó harc, s ezt követte teljes erővel Maurikiosz (582—602) balkáni háborúja (592—602). Ez vezetett a császár letételét előidéző katonai lázadáshoz, Phokasz (602-610) uzurpációjához és végső soron a justiniánusi restauráció összeomlásához. Nem sokkal 600 után tört ki a kettészakadó- ban levő Türk kaganátus t'ie-lö törzseinek (azaz nyugaton a „pszeudoavarokkal” azonosított ogu- roknak) nagy felkelése. Ezzel párhuzamosan ismét az avarok lettek az eurázsiai füves puszták nyugati végeinek uraivá. Nagy valószínűséggel gondolhatunk tehát arra, hogy a 610. óta Herakleiosz köreiben mozgó, Phokasszal ellenséges Theophylaktosz, akinek 629 körül keletkezett müvét éppen a Maurikiosz és Herakleiosz politikája iránti elkötelezettség motiválta, mindenről inkább akart hallani, csak az avarok kaganátusának legitim voltáról nem. A Herakleiosz uralmának elején Bizáncot élethalálharcra kényszerítő perzsákkal szövetséges, 615- 616-ban a perzsákkal együtt, 626-ban nélkülük a Várost ostrom alá vevő avarokkal szemben nyilvánvalóan jól hangzott a bizánciakkal szövetséges (nyugati-) türkök legitimitásának kihangsúlyozása, ők, illetve nyomukban a kazárok Herakleios szövetségeseinek számítottak és az ő segítségük nélkül lehetetlenség lett volna a 627-628. évi mezopotámiai hadjárat. Theophylaktosz, akinek szövege az 596. évi bizánci ellenoffenzíva leírásába illeszkedik (HAUSSIG 1953, 299-300), tehát nem tett mást, mint átvette és a bizánciak szája íze szerint hasznosította azokat a türk érveket, amelyeknek az éle eredetileg az avar-bizánci szövetségkötés illetve az avar kaganátus bizánci elismertetése ellen irányult. Úgy vélem, ezeknek utána felesleges tovább szaporítanom a szót. A kérdést tisztázhattuk. A türk—bizánci vita első, 6. század végi szakasza (Valentiniánosz követjárása, illetve a Theophylaktosz által idézett levél) a kagáni cím birtoklásának jogosságáról szólt. Ebbe keveredett bele az 5. századi heftalita (varchonita) vándorlás emléke. A vita második része, amely már a 7. századra esik, annak az emléke, hogy a türk érvelést hogyan fordította a maga javára a bizánci udvar.2 2 A cikket Erdélyi István lektorálta. Munkáját köszönöm. 195
