Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Dobrovits Mihály: "Avarnak nevezték magukat" - Theophylaktosz álavarjainak kérdéséhez
„Avarnak nevezték magukat" — Theophylaktosz álavarjainak kérdéséhez nevet csak másodlagosan kezdték volna használni — ennek ellentmond Maniach adata —, egyértelműen magukra értették. A maximum, amit elképzelhetünk, egyfajta kettős névhasználat lehetett. Az avar név, ha másként nem, akkor a varchonita egyik elemeként, mindenképpen sajátja volt az 568 húsvétján a Kárpát-medencébe költözött népnek. Ami az avar-zsuan-zsuan viszonyt illeti, Sinor Dénes már régebben kimutatta, hogy a Priszkosz rhétor leírta avarok mások, mint a hatalmuk delelő- jén álló zsuan-zsuanok (SINOR 1946-47, 35). Priszkosz rhétor szövege (470) jóval megelőzi az általunk kutatott korszakot. O szerinte ez az avar csoport a szaragurokkal, az ogurokkal (Obpcoyoi) és a szabirokkal együtt hagyta el régi lakóhelyét (CONSTANTINUS PORHYROGENETUS 486). Ezen a szöveghelyen alapszik Haussig érvelése, hogy ők lennének az igazi avarok és Theophylaktosz adatait is figyelembe véve, voltaképpen nyugatról keletre vándoroltak volna (HAUSSIG 1957, 35-41). Bár ez nehezen fogadható el, a Priszkosz által említett népmozgás kapcsán Czeglédy már utalt a heftaliták 5. század közepi, kelet-nyugati irányú mozgására. A kérdést, az onugurok vándorlása kapcsán újra kézbe vette Harmatta János is (HARMATTA 1992). A „pszeudoavar” kérdést részletesen elemezte Vékony Gábor (VÉKONY 1987) és Erdélyi István (ERDÉLYI 1988) is. A forrásokban található zavar egyik részét ezek szerint az okozná, hogy közel egy évszázaddal az európai avarok megjelenése előtt, már elhagyta eredeti lakóhelyét, nyugatra költözött és a heftalita dinasztikus néven emlegetett birodalom egyik alkotóeleme lett. A KAGÁNI CÍMRŐL A tudomány már sok éve igyekszik a végére jutni Theophylaktosz azon sorának, hogy „avarnak mondották magukat. ” íme a szöveg (VII 8, 1-6): „Ezek avaroknak nevezték el magukat és vezérüket a kagán címmel tüntetik ki [oőxoi ‘'Aßdpooq éaOTobq ovopdaavxeq xöv pyepóva Xayávou 7ipoCTiryopía cpaiSpúaoaaaiv] ” (THEOPHYLAKTOSZ 258; SZÁDECZKY-KARDOSS 1992, 20). Ha nem az avar népnévből indulunk ki, akkor megtaláljuk, mi vezette a türkök észjárását: „ ...vezérüket a kagán címmel tüntetik ki. ” A türk diplomácia vitája a bizánciakkal a kagáni címről szólt. A kagáni cím először i. sz. 265 körül jelent meg a kínai forrásokban. A kezdetek óta a hszien-pi eredetű törzsek éltek vele, s a türkök 552-ben bekövetkezett hatalomátvétele előtt utoljára a zsuan- zsuanok birtokoltak. A kagánok számára a kínai császárok „égi felhatalmazásához” (t'ien ming) hasonló karizmát, amelyet forrásaink a qut (‘szerencse’) néven neveznek, egy hegy, a mai Hangajá-hegységgel azonosított Ötüken adta. Ennek bírásával együtt, a kagáni hatalom is a türkök kezébe kellett volna, hogy átmenjen. De a Kelet-Európába érkező avarok tovább birtokolták azt. Az orchoni feliratok szava világos — az Ötüken birtoklása és a kagáni cím egyszerre csak egy nemzetséget illethet meg. Azon vitázni, hogy 552 előtt kiket illetett meg a kaganátus, nem volt értelme. A Bizánccal folytatott viták alapvető kérdése tehát az lett, hogy az Európába nyomuló új nép nem az avarok, akik birtokolhatták a kagáni címet, hanem valamely szökevények, akik nem támaszthatnak igényt erre a címre. Az avar-pszeudoavar vita lényegét így érthetjük meg. Ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy a kaganátus nem egy személy, hanem egy nemzetség tulajdona, amely az egyszeri felhatalmazást bárhol vagy bármikor felhasználhatja (CZEGLÉDY 1974). A kárpát-medencei avarok esetében ebben nincs kételkednivalónk. Uralkodójukat mindenkor kagánnak címezték. Ugyanez a vita egyébként már korábban visszatükröződött a bizánci forrásokban. A justinianusi korral szakító, a barbárokkal szemben keményebb vonalat vivő II. Justinus új külpolitikáját dicsőítő Corippus obs- tamus dominis, profugis damus ostia servis kifejezését is éppen e vonalba illeszthetjük. Az 563-ban bekövetkezett, első, sikertelen kapcsolatfelvétel után, 568-ban a bizánci diplomácia a türkök mellett látszott dönteni. 1 Közel bizonyosak lehetünk tehát afelől, hogy a türkök azon állításában, hogy a Kárpát-medence új lakói nem az „igazi” avarok, hanem egy más nép, akik magukat az avarokkal azonosítják, a kagáni cím feletti vitát kell lássuk. Ha az avarok nem igazi 1 Farkas Csaba: Megjegyzések a bizánci-türkkapcsolatok történetéhez. Előadás a „Nomádnépvándorlások, magyar honfoglalás ” című konferencián, Szeged, 2000. február 8-9. 193
