Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Ódor János Gábor: 5. századi leletek Aparhantról
5. századi leletek Aparhantról között a lengyeltóti hun sírban is voltak (BAKAY 1978, 152), de ezek a szíj végek jóval hosszabbak az aparhanti darabnál. Hortobágy-Poroshát 3-4. századi szarmata temetőjének 10. sírjában szintén találtak egy hasonló szerkezetű bronz szíjvéget (ZOL- TAl 1941, Taf. III. I).* 4 5 A kisméretű, pajzs alakú szíjvégnek keleten is van párhuzama: Kérésről hun kori leletanyagból ismert egy példány aranyból, ékkő berakással a szögek helyén (AJBABIN 1994, 117, Fig. II. 9/x). Madárfejjel díszített csatos leletegyüttesek Ja- roslav Tejral 1988-as gyűjtésében szerepelnek. Tej- ral ezeket a leleteket a D2/D3 periódusra, vagyis az 5. század középső harmadára keltezte (TEJRAL 1988, 282, Abb. 41). Bóna István erről a csattípusról azt írja, hogy az „...ilyen bronz öv- és bokacsatok keleti eredetűek, rokonaikat bronzból a Krímről... és a Kaukázusból..., arany előképüket egy kislodovski sírból ismerjük" (BÓNA 1993, 224). Bóna István gyűjtése alapján a Kárpát-medencében és Al- só-Ausztriában 10 hasonló csat ismert. Mözs-Icsei-dűlő 11. sír (4. kép 2-4). Etnikumát tekintve hunnak meghatározott férfi sírja. Tájolása É-D. A rekeszes csat a medencénél helyezkedett el egy másik csat társaságában, a két másik madárfejes csat pedig a bokacsontoknál volt. A bokacsatoknak tömör a csatteste, a nyakrész bordázott, a madárfejek jobbra néznek. Az övcsatnál a csattest üreges, a nyak nélküli madárfej jobbra néz. Egyéb leletek a sírból: vaskés, besimított murgai típusú korsó, állatcsont (SA- LAMON-LENGYEL 1980, Pl. I. 1-2).6 Jánoshida-Káposztás-dűlő (4. kép 5-6). Női sírban, párban került elő. Mindkét csatnak üreges a csatteste, az egyik fej jobbra, a másik balra néz (CSALLÁNY 1961, 235-236, Taf. 202. 5-6). Sály-Latorvár (4. kép 7). Szórvány. A madárfej balra néz, a csattest üreges, a nyaka egy bordával tagolt. A csat- pecek hiányzik (BÓNA 1993, 111, 77/2. kép). Sigmundsherberg (4. kép 8). Feldúlt csontvázas sírokból. A csattest üreges, a madárfej balra néz. A csatpecek hiányzik. Egyéb lelet: rohamkés (LIPPERT1968,328-329, Abb. 2. 4). Esztergom-Téglagyár (4. kép 9). Állítólag férfisírból, a derék tájáról. A csattest üreges, a madárfej jobbra néz (BALOGH 1945, 301, 95. t. 6). Magyarcsanád-Bökény-Marospart(4. kép 10). Feldúlt sírokból származik. A csattest üreges, a madárfej jobbra néz. Egyéb lelet: háromélű, hun kori, vas nyílcsúcs (CSALLÁNY 1961, 143, Taf. 159. 3). Wien 21-Leopoldau 3. sír (4. kép 11). Hun kori sírból. A tömör csattesten két szegecs van, a madárfej jobbra néz. Egyéb leletek a sírból: keresztvassal ellátott, borostyán csüngőgombos kard, kiöntőfüles korsó (FRIESINGER 1984, 130-131, 12/8. kép).6 Az aparhanti csat legközelebbi párhuzamai a mözsi 11. sír két bokaszíj csatja. Ezeknek is tömör a csatteste, a nyakrészük szintén bordázott. A madárfejjel díszített bronz szíjelosztónak Kárpát-medencéből származó párhuzamát nem ismerem.7 Kelet-Európábán egy lelőhelyről, a steppezóna északi pereméről, Bezvodnoje 5. sírjából (5. kép 5) van két párhuzama (KRASNOV 1974,91. Ris. 4.13; KRASNOV 1980, 210, Ris. 40. II). A lelőhely Moszkvától kb. 500 km-re keletre, az Oka és a Volga folyók összefolyásának (Közép-Volga-vidék) közelében található.8 A tárgyakat egy bolygatott sírban, másodlagos helyzetben találták egy lovával együtt eltemetett felnőtt férfi vázcsontjai mellett. A szíjelosztókon kívül a következő leletek voltak a sírban: egy kézzel formált edény, egy Marosszentanna-Csernyahov típusú le- mezfibula, kettő madárfejes csat, egy hosszúkás szíjvég, egy kiszélesedő végű karperec, egy átfúrt állatcsont, egy kisebb csat és egy bronzkorong (KRASNOV 1980, 136). Az 5-8. századig használt bezvodnojei temető 5. sírja a temető korai időszakára datálható. Skandináviából, Sjörup lelőhelyről (Svédország) (5. kép 4) van egy funkcionálisan és díszítésében hasonló, de négyes szíjelosztó (ARRHENIUS 1988, Taf. 76. d). A sjörupi leletet, amelyet áldozati leletként rejthettek el, a múlt század közepén találták. A leletegyüttesben még az 5. század második felére neve, hogy a zavar elkerülése végett én is ezt használom. A temető nagyobbik felére, 68 sírt tartalmazó csoportjaira és a közösség településére 1995-ben bukkantunk, az S-9-es gyorsforgalmi út nyomvonalának leletmentő ásatása során. A feltárás 1995. évi eredményeiről rövid beszámolót az ásatás vezetője, Gaál Attila írt (RégFüz Ser. 1. No. 49 (1997) 40). 4 Istvánovits Eszter lektori véleményében leírta, hogy ez a fajta szíjvég a szarmata anyagban nem jellemző. 5 Bóna István könyvében a feltehetően sályi övcsat és a mözsi csat fotóinak aláírása összekeveredett, tehát a pecek nélküli csat lehet a sályi. 6 A felsorolásban nem szerepel Bóna István gyűjtéséből néhány adat, mert nem lehet azokat ellenőrizni, illetve bizonytalanok. A nyíregyházai csat leltárkönyvi bejegyzése szerint „kockás testű gömbölyű csat rézből’’, ma már nincs meg. A Németkérről származó csat elveszett. A Novy Saldorf lelőhelyű csat nem madárfej díszű. 7 Az 5. századi Kárpát-medencében különböző tárgy típusokon tűnik fel díszként a görbe csőrit ragadozómadár-fej. Leggyakrabban csatokon (öv- és bokaszíjcsatokon), de gepida környezetben az 5. század második feléből, bakodpusztai típusú fibulák díszeiként megtalálható Magyartésen (5. kép I) (CSALLÁNY 1961, CIX. T. 10) és Szelindeken/Slimnic (Ro) (HARHOIU 1994, 162). 8 Köszönettel tartozom a lektoromnak, Istvánovits Eszternek, aki felhívta a figyelmemet az adatra. 183
