Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Váradi Adél: Előzetes jelentés a Nagyút határában feltárt római és késő népvándorlás kori teleprészletekről
Előzetes jelentés a Nagyút határában feltárt római és késő népvándorlás kori teleprészletekről bogrács perem- és fültöredéke (13. kép 4). Anyagát csillámos homokkal és cserépzúzalékkal soványí- tották, felülete durva kidolgozású. Belső fűiének felső síkja a vízszintesen lezárt, meg nem vastagodó perem síkjában található. Az agyaghurkából képzett, vízszintes helyzetű, D átmetszetü fúggesz- tőfúl mögött az edény fala megtörik, s nem kerek idomot adó síkban folytatódik. V.: 0,8-1 cm. A fúggesztőrész ilyen átmeneti megoldása formai szempontból újdonság, bár természetesen levezethető a dobozi darabokból (KOVALOVSZKI 1975, 211, 18. kép 9-11). A törés miatt nehezen állapítható meg, hogy egyes vagy kettős fúl volt. A megmaradt részek ívelése, különösen a kihasasodás indítása valamilyen gömbölyded formát, talán a karcagi edényhez (TAKÁCS 1986, Taf. 1.1) hasonló alakot mutat. Két, terepbejárásból származó dél-alföldi cse- répbográcstöredék szokatlan fúlkialakításával hívta fel magára a figyelmet (LISKA 1996, 164, 4. t. l, 5. t. 1-3, 6. t. l). A szokványos formától (felülnézetben félbevágott nyolcas alakú, kétszer átfúrt kitüremkedés) eltérően megoldott, agyaghurkából képzett vízszintes fúl a mi nagyúti darabunkkal egyezik meg, azonban azoknál a töredékeknél maga a kerek formájú üst fala védte a fúggesztőrészt. Az Árpád-kori telepek korai fázisából (KOVALOVSZKI 1975, 211; KOVALOVSZKI 1980, 45) előkerülő, kronológiai vitákat provokáló tárgytípus keltezésében először a 80-as évek elején volt elmozdulás (SZŐKE 1980, 184-185; MESTERHÁZY-HORVÁTH 1983, 123). Egy évtized elteltével a „bűvös” 9. század felől mindinkább a késő avar kor irányába tolódik a hangsúly (BÁLINT 1991, 55-58; MEDGYESI 1995, 148; VIDA 1996, 334-336). A korongolatlan üstök egy részének a korai Árpád-kor elé keltezése így ma már teljesen elfogadott. A cserépbográcsok eddigi formai felosztásának (TAKÁCS 1986, 88-92; TAKÁCS 1997, 218) újraértékelését a közelmúltban végezték el.22 A kézzel formált agyagbográcsok típusait az eperjesi (BÁLINT 1991, 55-58, Taf. XXXIII. 1-4) és a gyomai (VIDA 1996, 334-336, Fig. 24) telepek kapcsán rendszerezték. A bográcsok fenekének alakváltozatairól többen értekeztek (KOVALOVSZKI 1975, 211; SZŐKE 1980, 184-185; TAKÁCS 1986, 88). A korongolt bográcsokhoz hasonló alakváltozatokat mutató, kézzel formált üstök virágkora a 8-9. századra tehető.23 Az a tény, hogy a 8. század közepére és második felére datálható gyomai (VIDA 1996, 338) és eperjesi (BÁLINT 1991,55-58) telep anyagában nagy mennyiségű, rendkívüli variabilitást mutató cserépbogrács fordul elő, az eddig feltételezettnél hosszabb idejű használatára utal. Véleményünk szerint az egymástól eltérő, de azonos funkciójú formai változatok létrehozása e tárgytípus tartós meglétét és közkedveltebb voltát bizonyítják. Korábban a kézi készítésű üstök csekély száma mellett (MEDGYESI 1995, 148), az elkülönítés nehézségei miatt (bogrács falának állását nem mutató apró darabok és fazékhoz tartozónak vélhető jellegtelen oldaltöredékek) nem felismerhető gazdag formakincs volt az akadály abban, hogy keletezésüknél az egész 8. századot figyelembe vegyék. Sütőharangok mind az avar, mind a kora Árpád-kori telepeken fellelhetők. A nagy területen végzett Békés megyei topográfiai munkálatokból derült ki, hogy előfordulásuk egyértelműen az avar korban intenzívebb (MEDGYESI 1995, 147-148). A nagyúti telepen is sok sütőharangtöredék került elő, szinte minden objektumban volt. A pelyvával soványított darabok peremkiképzése rendkívüli variabilitást mutat (12. kép). Egy nagyobb tultöredé- ket is bemutatunk (13. kép 1). A telepen homokkal és pelyvával soványított, vastag falú, díszítetlen sütőtálakat is találtunk (13. kép 2). Széles geográfiai és kronológiai horizontok közé keltezhető voltuk miatt (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1987, 300) egyelőre nem hordoznak olyan sajátosságokat, amelyekből komolyabb történeti következtetéseket vonhatnánk le, azonkívül, hogy a szóban forgó edény elsősorban a szláv telepek jellemzője. Az edényeken kívüli használati tárgyak közül először az agyagból készült, alkalmanként díszített orsógombokat említjük. Több, feltehetőleg hasonló funkcióra szolgáló, mészkőből faragott töredéket is leltünk. A kistárgyak közül külön figyelemre méltó egy nyomott gömb formájú, rövid száras, átfúrt csontgömb nagyobb töredéke (13. kép 3). A szarvasagancsból24 készített tárgy átm.: 4,5 cm, ma.: 4 cm, ívesen hajló kerek furatának átm.: 1,5 cm. Az avar kori csontgömbökkel foglalkozó legfrissebb szak22 Takács M.: A Kompolt-Kistéri-tanyai kézzelformált bográcsok, s. a. Köszönöm a szerzőnek, hogy a sajtó alatt levő kéziratát önzetlenül a rendelkezésemre bocsátotta. 23 Ld. előzőj.! 24 A meghatározásért Vörös Istvánnak tartozom köszönettel. 133
