Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Váradi Adél: Előzetes jelentés a Nagyút határában feltárt római és késő népvándorlás kori teleprészletekről
VÁRAD! Adél A KÉSŐ NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEP RÉSZLET A területen valaha élt késő népvándorlás kori népességet kb. 25 önálló objektum reprezentálja.14 A néhány gödörhöz képest feltűnően nagyszámú kút is élénk érdeklődést keltett, az igazi meglepetést azonban a domb keleti lejtőjének aljában kibontott két ház okozta. A Kígyós-értől nem messze, egymáshoz elég közel két Ny-K tájolású, négyzetes formájú, sarkos, alapárkos házat tártunk fel. Mindkét épület délkeleti negyedében tüzelőberendezés jól átégett sütőfelülete került elő. Épített boltozatra utaló nyomokat nem tudtunk rögzíteni, a platni fölötti kövekről feltehető, hogy a kemencéhez tartoztak. Az alapárkos ház különlegesnek és ritkának számít honi anyagunkban (FODOR 1989, 30). A Kárpát-medencéből csupán három — területileg és kronológiailag egymással közös nevezőre nem hozható — ilyen típusú épületet ismerünk. A nagyúti a 8-9., a pápa-hantai a 10-11. (ILON 1996, 303), a tiszaszigeti a 12. század vége - 13. század elejére (FODOR 1994,424) datálható telepen bukkant fel. Földbemélyített lakóházban fabélésre utaló nyomokat a régióban elsőként — a feltehetőleg a 11. századra keltezhető — hajdani Magyarad falu területén feltárt 2. házban figyeltek meg. Az ásató a ház leírásakor alig rekonstruálható fabélésként értékeli (SZABÓ 1975, 39^10), a dolgozat elemző részében ennél óvatosabban, nem az egész házbelsőre, csupán a ténylegesen dokumentált oldalfalra vonatkoztatja (SZABÓ 1975, 49). A jelenséget a későbbi szakirodalomban citálják fabélésként (MICH- NAI 1981, 228; WOLF 1989, 48, 50) és értékelik felmenő falú boronaházként is (FODOR 1989,34-35). A környező országok 6-10. századi telepfeltárásainak eredményei alapján állapították meg, hogy a szlávok elsősorban kőkemencés felszíni vagy ki- sebb-nagyobb mértékben földbe süllyesztett faépítményekben laktak (SZABÓ 1975, 54). Az Árpád-kori földbe mélyített boronaházakat a tiszaszigeti lakóház kapcsán Fodor István gyűjtötte össze a Kárpát-medencéből (FODOR 1994, 424^126), bőséges példákat hozva a szlávok lakta korabeli Kelet-Eu- rópából, kitekintve a 9-10. századi előzményekre is. A kutatások során az a nézet kristályosodott ki, hogy a boronaházak hazánkban a honfoglalás előtti szláv betelepülések hatására terjedtek el (FODOR 1994, 426). Az újabb kutatások adatai alapján a kérdés szélesebb körű megközelítése szükséges, hiszen felmenő falú boronaépület a szlávokkal időben párhuzamosítható avar telepeken is feltételeznek (TRUGLY 1996, 132). A tetőtartó ágas nélküli sekély gödrű házakat boronaházaknak szokták meghatározni (DONAT 1980, 60). Újabban azonban arra világítottak rá, hogy egészen más megoldás is elképzelhető (SABJÁN 1999, 139-140). Az utóbbi időben előtérbe kerültek azok a — Méri István munkásságán alapuló (MÉRI 1964) — nézetek, amelyeknél a földbe mélyített ház gödre csupán mint az épület egyik része funkcionált (WOLF 1991, 587-588). Az elméleti tanulságokat15 a gyakorlatba is többen átültették, így a közelmúltban két Árpád-kori házat is rekonstruáltak, az egyiket Szarvasgedén (SABJÁN 1999, 131-176), a másikat Ópusztaszeren (SZENTGYÖRGYI ET AL. s. a.; SZENT- GYÖRGY1 ET AL. s. a.a).16 A nagy úti földbemélyített, bélelt falú(?) házgödör fölé ennek alapján mi is olyan tetőszerkezetet képzelünk, ami megnöveli a lakóteret. A házak közül csak egynek volt — ránk már omlott állapotban maradt — kőből épített kemencéje, melyet a korszakban szokatlan, de nem egyedülálló módon (TOMKA 1998,46) az északnyugati sarokba raktak. Mind az avar, mind az Árpád-korban gordiuszi csomónak bizonyult a kő és agyag kemencetípusok korjelző szerepének és elterjedési jellemzőinek megítélése. Az avar korban egyes nézetek szerint az agyagból készített tűzhely a gyakoribb (MADARAS 1989, 27; BÁLINT 1991), mások a többféle fűtőberendezés elterjedési területének átfedését hangsúlyozzák (TOMKA 1998, 46). Az Árpád-korban tartják tájegységre jellemzőnek (KOVALOVSZKI 1996, 290), kiemelik természetföldrajzi tényezőktől független voltát (WOLF 1989, 50-51), s többen a kőkemencék korai időszakban domináló szerepe mellett szállnak síkra (FODOR 1983, 102-103; MESTERFIÁZY 1983, 153; TAKÁCS 1993). 14 A másodlagosan gödörként funkcionáló beiszapolódott kutak és az objektumhoz nem köthető leletgócok ennél intenzívebb területhasználatról tanúskodnak. 15 Az eddigi Árpád-kori rekonstrukciós rajzokat és elképzeléseket összegyűjtötte és jogos kritikával illette Takács Miklós (TAKÁCS 1999, 93-129). 16 Köszönöm a szerzőknek, hogy sajtó alatt levő tanulmányaikat a dolgozatom elkészítése során felhasználhattam. 130
