Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Kiss Gábor: Levél Tomka Péternek
Hadak útján. Szerk.: Bende L. —Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged 2000, 9 LEVÉL TOMKA PÉTERNEK Kedves Péter! Alig tudom elhinni, hogy már tíz éve annak, amikor a ménföcsanaki ásatáson egy üveg francia konyak kíséretében köszöntötte a „szombathelyi különítmény” fél évszázados évfordulódat! Annak pedig ugyancsak idén szeptemberben lesz egy évtizede, hogy Szentesen, első konferenciánkon összegyűltünk, mi — az akkor még jóval fiatalabb — népvándorláskor-kutatók. Te pedig, mint örökké fiatal Elnök megkezdted — ma már úgy látszik — végeláthatatlan és örökös funkciód gyakorlását. Annak idején, azon a májusi reggelen a tengelici kastély parkjában, ahol későbbi összejöveteleink első gondolata hármunkban megszületett, nem okozott nagy fejtörést, hogy kit is válasz- szunk tudása, tekintélye, közvetlensége és nem utolsó sorban jó kedélye (erényeid további felsorolásától itt eltekintek) alapján elnökünknek. Amint az várható is volt, nem vállaltál egyszerű feladatot magadra. Hiszen nem könnyen barátkozott meg szakmánk idősebb generációja azzal a ténnyel, hogy akad néhány többé-ke- vésbé pályakezdő, akik szeretnének évenként egyszer, pár napra, félig-meddig kötetlen formában, egymás nem is mindig régészeti eredményeivel megismerkedni, tanulni és tanítani, eszmét cserélni, vagy csak egyszerűen lazítani, játszani és kirándulni, de mindenek előtt jó hangulatban és barátságban együtt lenni, távol minden szakmai irigységtől és féltékenységtől. Az a tény, hogy mostanra tizedik konferenciánkon is túl vagyunk, és mindegyikről szép emlékeket őrzünk magunkban, azt hiszem, már önmagában bizonyította mindenki előtt az ötlet életrevalóságát, nem is beszélve arról, hogy ha ma még néhány foghíjjal is, de a konferenciáink kötetei megjelentek és mondhatni, rendszeres kiadványokká lettek. Mindezt a résztvevő- kön és az aktuális szervezőkön kívül elsősorban Neked a „Bölcs Öregnek” köszönhetjük, vagyis jó Kősziklára alapoztuk akkor konferenciáink jövőjét! Eddigi szakmai munkád aligha szorul az én méltatásomra, mert az önmagáért beszél! (És hogy más számára is minél inkább ékesebben szóljon, legfontosabb életrajzi dátumaidon kívül, függelékként megpróbáltam összeállítani műveid és ásatásaid tetemes listáját.) Lehet persze, hogy eddig még nem minden tervedet tudtad valóra váltani, de amit már Magad mögött tudhatsz, arra hidd el, méltán lehetsz büszke! Végül pedig következik a jókívánság mindannyiunk nevében: Isten étesse Pétert, a Tomkát erőben, egészségben és boldogságban mindaddig, amíg az utolsó általa kiásott cserepet is le nem közli és összes ötletét ki nem dolgozza! Barátsággal ölel egy szegedi születésű vasi: (Kiss Gábor) 9
