Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
MAROSVÁRI Attila: A kiszombori rotunda kutatástörténete
bizonyosan a XII. századból való, s a kihalt Csanád-nemzetség szép, jelentős emléke". 21 Borovszky Samu - valószínűleg Ortvay nyomán - mind Csanád, mind Torontál vármegye monográfiájában utalt a szentély Árpád-kori eredetére, s megállapította, hogy azt a Csanád nemzetség építette, még a XIII. században. 2 2 2. A ROTUNDA ÁTALAKÍTÁSA 1910-BEN A rotunda nagyobb figyelmet 1903-ban kapott, amikor - vélhetőleg egy földrengés hatására - a templom megrepedezett, s halaszthatatlanná vált az épület felújítása. 23 Noha néhány évvel korábban, 1891-ben már egy vihar megrongálta a tornyot (ekkor cserélték ki a korábbi, bizánci típusú kettős keresztet [!] a megszokottabb latin típusúra), melynek következtében a templom belsejét és tornyát is felújították, 2 4 a repedések ténye újból tovább nem halasztható beavatkozást igényelt. Ezt sürgette egyébiránt a nagyszentmiklósi főszolgabíró is, aki hatósági úton kötelezte a kegyúri jogot gyakorló Rónay család tagjait a templom felújításának megkezdésére. 2 5 A munkák első fázisaként 1904-ben elbontották a tornyot, a templomhajó mennyezetét pedig fenyőoszlopokkal támasztották alá, 2 6 továbbá a templom felújítási terveinek elkészítésére felkérték Csányi Károly műegyetemi tanárt. 2 7 A templom teljes újjáépítésére azonban még néhány évet várni kellett. Ennek döntően anyagi oka volt, elsősorban az, hogy a kegyúri család csak a templom rekonstrukciójának költségeit kívánta viselni, ám az új templom felépítését nem akarta finanszírozni. Az ügyet csak bonyolította a szentély kérdése, hiszen akkor már tudott volt a helyi notabilitások előtt is, hogy az „a magyar kereszténység első korszakából eredő műemlék ". 28 Éppen ez volt azonban az a kapaszkodó, amely a halaszthatatlan felújítás ügyét átbillentette a holtpontról, s a szakmai közvélemény figyelmét is a szentélyre irányította. Dessewffy Sándor csanádi püspök ugyanis a szentély műemléki voltával próbált állami támogatást szerezni a templomépítéshez. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett, támogatást kérő levelében többek között a következőket írta: „Nagykiterjedésű egyházmegyémben - ha jól vagyok értesülve - a kis-zombori templom szentélye az egyetlen árpádkori keresztény maradvány, a mely kultúrtörténeti tekintetből, a templom újjáépítése esetén is okvetlenül fentartandó. Ezek előadása után tisztelettel esedezem méltóságodnak, méltóztassék a műemlékek orsz. bizottsága által megállapítani, vájjon a kis-zombori templom szentélye valóban árpádkori magyar műemlék-e, és mint ilyen a templom újjáépítése esetén továbbra is fentartandó-e? Miután továbbá a kegyuraság számjelzett hozzájárulásán kívül alig van számottevő összeg, a mely a templomnak csak legegyszerűbb alakban is és nagyobb terjedelem21 ORTVAY Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XV. század elején. A pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. Bp. 1891. 427. 22 BOROVSZKY Samu: Csanád vármegye. I. 38., és II. 635., BOROVSZKY Samu: Torontál vármegye. 68. 23 KISS Mária Hortensia. 87-88. 24 Uo. 107. 25 Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár. I.l.c. Kiszombor. 94. sz. 26 Uo. 94. és 102. sz. 27 KISS Mária Hortensia. 88. 28 Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár. I.l.c. Kiszombor. 94. sz. 91
