Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán ....
ló 1919. évi XVIII. néptörvény" előkészítésére és végrehajtására vonatkozó - általunk a historiográfiai áttekintésnél ismertetett - negatív állításokat. E véleményekkel szemben úgy látjuk, hogy a törvény előkészítéséhez, a földigénylők összeírásához a kormány időben hozzáfogott. E törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek építettek a földigénylők kezdeményezésére és öntevékenységére. Ezt jól kombinálták a felülről kiépített földosztó szervek (OBT és a 3 fős birtokrendező bizottságok) munkájával. Ezért a törvény, illetve a hozzá kapcsolódó rendeletek egyáltalán nem bürokratikusak, hanem demokratikusak és radikálisak is, mert a földigénylők érdekeit helyezték előtérbe. Úgy véljük, azt az általánosan elteijedt állítást is sikerült cáfolnunk, hogy a polgári demokratikus forradalom földreformját csak Kápolnán kezdték meg. Láttuk, hogy a földigénylők összeírása lényegében az ország nagy részében március elejére megtörtént és 188 birtokrendező bizottság is megkezdte, illetve gyorsan és eredményesen végezte a munkáját Ezért mi azt állítjuk, hogy március 21-ig a földreform és a földosztás az ország több, mint 180 járásában megkezdődött. Ez pedig a polgári demokratikus kormányzat, - személy szerint Károlyi Mihály, Buza Barna és Nagyatádi Szabó István - érdeme is. A földreform végrehajtásának megkezdése tehát nem „lassan és bürokratikusán, hanem gyorsan és demokratikusan haladt. Ez - mint láttuk - a legtöbb faluban nem felingerelte, hanem megnyugtatta a földnélküli és szegényparaszti tömegeket. A földreform végrehajtásának megkezdése természetesen nem volt ellentmondásoktól és feszültségektől mentes. Láttuk, hogy egyre több helyen sürgették az újabb és újabb birtokrendező bizottságok kiküldését. Ennek azonban nem volt akadálya, hiszen az 500 felkészített birtokrendező bizottságból még 312 készen állt a munkára. Éppen ez a nagyjelentőségű folyamat - a földigénylők összeírása, a birtokrendező bizottságok gyors és sikeres munkája, stb. - állította a parasztságot a polgári demokratikus kormányzat mellé. Ezért mi nem tudjuk elfogadni Ormos Mária azon megállapítását sem, hogy a parasztság "nem vált a polgári demokratikus kormányzat hívévé". De pontosítani kívánjuk azon indoklását is, amely szerint „a politikai szintéren jelezte ezt az a tény, hogy a kormány és a Kisgazdapárt között jó ideig nem volt kapcsolat". Ennek az állításnak a pontatlanságát bizonyítja az a fénykép is, melyet a Sem háború, sem béke című cikke mellé tett a Rubicon c. folyóirat szerkesztősége. 3 9 Azon a képen a Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának tagjai között ott ül Nagyatádi Szabó István, az Országos Kisgazdapárt elnöke. E kép pedig 1918 november végén már megjelent az Érdekes Újságban. De más forrásokból is tudjuk, hogy 1918 november 16-a, a Népköztársaság kikiáltása után a Kisgazdapárt vezetőjét bevonták a Nemzeti Tanács intézőbizottságába. Sőt! Mayer Jánost, a párt alelnökét és Szemző Ernőt, a párt titkárát is felkérték a Nemzeti Tanács szakbizottságaiban való tevékenykedésre. 4 0 Tehát a kormány és a Kisgazdapárt közötti személyes kapcsolat már 1918 november közepe után létrejött. A Függetlenségi és 48-as Párt december 22,-i nagygyűlésén, ahol Károlyi miniszterelnök a „dolgozó polgároknak és a dolgozó munkásoknak" a tömörülését hirdette meg, szintén ott voltak a Kisgazdapárt vezetői. És Nagyatádi Szabó egyetértett Károlyival. E közele39 Rubicon 1998/8. lO.p. 40 SIPOS József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában = MFMÉ 1987/1. 313-333. p. 75
