Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán ....

ból felszabadult a magyar nép és felszabadult a magyar föld!... Nem földet rabolt a népakarat, hanem igazságot tett. Mert igazság volt-e vajon az, hogy egy embernek 100 ezer hold földje volt, 100 ezer embernek pedig egy sem? Ez a nagybirtokosok osztályigazsága volt, azé a nagybirtokos osztályé, amely a magántulajdon elvét pajzsul használta igazságtalan jogaiért. Most a népakarat megváltoztatta az igazságtalan jogot és most jogot csinált az igazságból!" Ugyanakkor a nagybirtokosok megnyugtatására hangsúlyozta: „Nem ingyen vesszük el a földet." Szólt „az átkos birtokpolitikával" kivándorlásra kényszerített, Amerikában élő magyarokról, a nekik juttatandó földről is, hogy hazajöhessenek. Bejelentette, hogy holnaptól kezdve egy földbirtokrendező bizottság fog itt működni, amely a helyi földigénylő bizottságokkal együtt valósítja meg a földosztást. Buza Barna beszéde alatt férfiak és nők könnyeztek, a nők kendőjüket lobogtatták az emelvény felé. A beszéd végén pedig „percekig tapsolt, zúgott és éljenzett a néptömeg". Krúdy úgy látta, hogy „a kápolnai mező a boldog emberek mezője volt. Földet fekete, édes földet, amelyet adásvételnél megkóstolni, szájba venni szokás - kapott a nép." Ezután Csizmadia Sándor államtitkár, az MSZDP politikusa szólalt fel. Azzal kezdte, hogy addig a nép munkájának „gyümölcsét mások, egyesek élvezték, a nép soha!" Ennek oka szerinte az volt, hogy a vidéken szervezetlenek voltak. Követelte: „álljon most a nép a kormány mögé és védje is meg a kivívott jogokat." Mindennek érdekében „szervezkedjetek, valljátok ugyanazon elveket, mint a forradalmat megcsináló pesti ipari munkások." Az első földigénylő adatait Károlyi Mihály jegyezte fel. Antal János, tarnaszentmáriai, 30 éves, hadirokkant. Cseléd volt az egri érseki uradalomban. Vagyontalan. Felesége. Gyetvai Julianna, szintén vagyontalan. Három fiúk volt. Jövedelmük 72 korona rokkantdíj. Gazdasági felszerelése, állatállománya nincs. Földet, közös legelőt és erdőjogot, valamint házhelyet kért. Ezeket azonban készpénzben megfizetni nem tudja. Ezután a nép Nagyatádi Szabó István népgazdasági minisztert, az Országos Kisgazdapárt elnökét óhajtotta hallani. O ellentmondott Csizmadia Sándornak. Elmondta, hogy a választókerületben már 10 esztendővel ezelőtt szervezett, osztályöntudatos kisgazdák voltak, amikor a választásokon Mayer Jánost képviselővé választották. Tagadta az MSZDP azon gyakran hangoztatott állítását is, hogy a parasztság - konzervativizmusa miatt - nem akart felszabadulni a nagybirtokos osztály uralma alól. Rámutatott, hogy éppen a hevesi kisgazdák voltak azok, akik az Országos Kisgazdapárt zászlaja alatt „lankadatlan erővel küzdöttek az elnyomó osztályuralom ellen, és a föld felszabadításáért.,, Nem volt kabátos ember közöttünk! Mi, kisgazdák fogtunk össze és követeltük a választójog kiterjesztését." Kijelentette: „Mi is küzdöttünk mindenkor az elnyomás ellen, küzdöttünk az ellen az átkozott áligazság ellen, hogy az úr úrnak, a paraszt pedig parasztnak születik." Elmondta: „Tudomásomra jutott, hogy a Kisgazdapárt nevével amely név most felette kapós lett - visszaélnek egyesek, akik a régi rendszert dicsőitik és a mai rendszert gáncsolják. Vegye tudomásul mindenki, hogy a forradalom alkotásainak senki sem lehet nagyobb híve, féltékenyen őrzőbb testőre, mint a Kisgazdapárt. Őrültség elhinni, hogy a kisgazda, a földműves a szabadságát, a társadalmi és gazdasági jólétet feláldozza a szolgaságért, az elnyomatásért. És aki ezzel ellenkező eszméket hirdet, az nem kisgazda, azzal a Kisgazdapárt magát nem azonosítja, azt sorainkból kizárjuk és megvetjük." (Másnap, február 24-én őrgróf Pallavicinit és konzervatív társait kizárták 69