Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században
után ide vonzotta a betelepülő idegeneket: németeket, szerbeket, bunyevácokat, görögöket, zsidókat. Lassú elmagyarosodásuk épp a nemzetiségi és vallási tagoltság egybevetéséből olvasható ki, de emögött a társadalmi és gazdasági érvényesülés konkrét eredményeit kell keresnünk. Azt, hogy a németek polgári ízlést alakító tevékenysége gazdasági sikerrel, társadalmi térfoglalással, s vele az evangélikus és református vallás terjedésével járt. Szeged városi tanácsa a görög és szerb kereskedők hasznos tevékenységét a görögkeleti egyház hivatalos támogatásával és tagjaik polgárrá emelésével ismerte el 48 előtt. 8 1 A patrícius polgári szellem megőrzése még nem igényelt vallásváltást, ugyanakkor az „úri városhoz" tartozás tudata hozzájárult a görögök, szerbek és németek nyelvi magyarosodásához a 19. század elején. Ilyen elmagyarosodott görög család volt a város gazdasági életében később kiemelkedő szerepet játszó Zsótér-, Lippai-, Gera-, vagy a német szármzású Götz-, Felmayer család. 8 2 Az egyre inkább modern értelemben vett piaci, szellemi és közigazgatási központtá váló Palánk természetes letelepedési helyül szolgált a tradicionális mentalitástól mentes zsidóság számára is. Esetükben a vallás felértékelődése abból fakadt, hogy az a létezés nemzeti (régi) kereteinek, hiánya miatt, származásuk, sajátos etnikai közösségük kizárólagos külső azonosító jeleként szolgált. Helyzetük kettősségét 1848 után a törvény előtti elvi állampolgári egyenlőségük, s az etnikai közösségtudatukat intézményesen is kifejező vallás jogilag szabályozott toleranciája adta. Az egyéni és közösségi létezés szabadságfokában meglévő tényleges diszkrepancia ellent mondott annak a, Szabó Lajos megyei főispánhelyetteshez eljuttatott kormányrendeletnek, mely a zsidók jogait teljességgel azonosnak mondta a keresztényekével, mert csak az állampolgár — zsidó elvi egyenjogúságából indult ki. De a zsidó vallásközösség hátrányos jogi megkülönböztetése a keresztény egyházakhoz képest továbbra is gyakorlat maradt. 8 3 Ugyanakkor tény, hogy a zsidók ellen táplált társadalmi eredetű ellenszenvnek a közgyűlés nem adott helyet, s politikájával hozzájárult a szegedi zsidóság közösségi szervezetének kiépítéséhez. Hitközségüket 1784-ben alapították, amikor még csak 12 család kapta meg a „türedelmezett" státuszt. 8 4 A hitközség kezdetben kizárólag adókivetési jogából, s adományokból tartotta fenn magát, illetve azokat a vallási alapon szervezett egyleteket, melyek kebelében álltak fönn: így az 1787-ben alapított Szent-egyletet (Chevra Kaddisa) az 1856-ban létesített egyleti kórházzal együtt; az Izraelita Nőegyletet (1835), a Kiházasító-, Komasági-, Betegápoló és temetkezési egyletet. 8 5 Mindez kiegészült 1831-ben kóserételeket forgalmazó zsidó lacikonyhával és kóserpaprika-malomma], ahol a paprika őrletét, feldolgozását rituális szempontból a hitközség emberei ellenőrizték. 8 6 A kóser étkezési előírásoknak maradéktalanul megfelelő metsző és húsvágó stb. üzem felállítását 1854-ben engedélyezte Szeged a zsidó hitközségnek. 8 7 Azonban a zsidóságnak mint vallási közösségnek az arculatát, társadalmi kapcsolatait döntően befolyásolta az általa működtetett iskolák hatékonysága. Versenyképessé81 Szeged története II. 1985. 610. p. 82 HÁBERMANN Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgárcsaládok történetéhez. Szeged, 1992. 83 CsmL. Kgy. jkv. 1719/1850. 84 LÖW Immánuel - KULINYI Zsigmond: A szegedi zsidók története. Szeged, 1885. 2. p. 85 Szegedi Kalauz 1883. Somogyi Könyvtár. 86 Bálint Sándor 1957. II. 816. p. 87 CsmL. Tan. jkv. 2427/1854. 40
