Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve
mény-kezelői, illetve restaurátori munkakörben ténykedő embereket érintett, az eltávozásuk után nem került betöltésre. Ez szintén jelentősen sújtotta az Osztály működését. A rendszerváltás utáni megváltozott körülményeket az egész magyarországi muzeológia, így a történész szakma is megérezte. Míg a 70-es, 80-as években rendszeres, jól szervezett szakmai továbbképzések voltak, ezek gyakorlatilag a 80-as évek végére megszűntek. Minden elfogultság nélkül mondatjuk, hogy a szegedi Történeti Gyűjtemény és az Osztály munkájának, hazai elismerésének méltó csúcspontja és ünneplése volt 1988, amikor az országos, két napos, szakmai továbbképzést Szegeden, a Fekete házban rendezték, több mint 100 muzeológus kollega részvételével, akik a legnagyobb elismeréssel tekintették meg a Fekete házat, az ott elhelyezett gyűjteményeket és kiállításokat. 9 6 Az osztály szakmai tekintélyét jelzi, hogy munkatársai végzik a megyei egyházi- és magángyűjtemények szakfelügyeletét. Számos műtárgylopás, templombetörés alkalmával a történész kollegákat kérte fel a hatóság szakértői vélemények kiadására, illetve a szegedi Szerb templomban történt rablás nyomozása során, a múzeum Történeti Gyűjteményében lévő fotódokumentáció szolgált az elrabolt tárgyak körözése esetében alapul. Az elrabolt tárgyak megkerülése után az egész anyag-együttest a Fekete házban restaurálták és a történész kollegák közreműködésével került a Szerb templomban megfelelő körülmények között az anyag, ismételten bemutatva. Sajnálatos módon 1997 őszén az algyői raktárba történt behatolás révén az Osztály értékes anyagából több darabot, illetve a restaurálás miatt itt lévő egyházi szobrok közül többet ismeretlen személyek elvittek, amelyek a mai napig nem kerültek elő. A Történeti Osztály tagjai az 1990-es évek elején különböző szakmai segítséget nyújtottak a Kis-Jugoszláviában nehéz körülmények között működő magyar muzeológus kollegáknak. Közülük többet hosszabb-rövidebb időre a Fekete házban befogadtak és szakmai működésük szempontjából részükre segítséget nyújtottak. Az osztály tagjai számos alkalommal vettek részt egyénileg különböző külföldi szakmai utakon, Olaszországban, Csehszlovákiában, Szlovákiában, Romániában, Jugoszláviában, Lengyelországban, Franciaországban, Spanyolországban, illetve Ausztriában és az Egyesült Államokban. Különösen jó kapcsolat alakult ki az Egyesült Államokban és Kanadában működő magyar emigrációs körökkel, ahonnan különböző emigrációs kiadványok, folyóirat-példányok, illetve kiváltképpen a külföldi magyar cserkészet tevékenységére vonatkozó, nagymennyiségű dokumentumanyag érkezett a gyűjteménybe. Az Osztály 1998. december 31-én a következő munkatársakból állt: Zombori István osztályvezető, Fári Irén, Marosvári Attila (fizetésnélküli szabadságon), Orbán Imre, Tóth István történészek, T. Knotik Márta, Katkó Józsefné, Pál László restaurátorok, Dömötör Mihály fotóművész, Pápai Zoltán, Bézsi László fotólaboránsok, Tolnai József gondnok-gyűjteménykezelő, Tolnai Józsefné adminisztrátor-dokumentátor, Laczó Mihályné adatrögzítő-dokumentátor és Bódi Ferencné portás. Ezenkívül két takarítónő és nyolc teremőr tartozik a Fekete házban található Történeti Gyűjtemény gondozását végző közösséghez. Természetesen a megyei múzeumi szervezet Történeti Osztálya ennél töbh főt jelent, mert ide tartoznak a makói, hódmezővásárhelyi, szentesi és csongrádi kollegák is. De ezen írásban csak a szegedi történeti anyag történetét kívántuk megörökíteni. 96 Erre bővebben ld. ZOMBORI István: Történetírás és anyagi kultúra. In.: Történeti Múzeumi Közlemények 1987-88. Bp., 1990. 135-147. 226
