Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve
A múzeum ajándékozás, illetve a kollégák céltudatos gyűjtése révén jelentősen gyarapította a történeti anyagot 1956-ra vonatkozó dokumentumokkal, az 1970-es-80-as időszak szamizdat és egyéb illegális kiadványainak beszerzésével. 1989-90-től kezdve tudatosan és tervszerűen történik a városban, valamint az országban létrejött és működő, különböző pártokra vonatkozó propaganda-dokumentum, és egyéb illusztrációs anyagok, plakátok, kiadványok gyűjtése. Különösen igaz ez az 1990-, 94-, 98-as országos és helyhatósági választások anyagára. Sajátos új gyűjtési lehetőséget teremtett az 1990-től meginduló vállalati privatizáció, amely számos hagyományos ipari létesítményt számolt föl Szegeden, illetve Csongrád megyében. Ezen vállalatok, gyárak, stb. keretében nem egy alkalommal a múzeum közreműködésével létrehozott gyártöréneti kiállítás is volt, mint pl. a Textilművekben, amelynek privatizációja után ez a teljes anyag a múzeumba került. De a Hungária Hotels Szállodaipari Vállalat privatizációja kapcsán, az egykori Hungária, Tisza, Royal Szálloda anyagából számos bútor, berendezési és használati tárgy került a gyűjteménybe. Sajnálatos kortörténeti dokumentum az 1998-ban véglegesen felszámolt utolsó szegedi laktanya anyagának, illetve egykori csapatmúzeumának a múzeumba történő begyűjtése. Az 1988-89-es évek nagy szerzeménye a Gyűjtemény számára a szegedi egyetem bölcsész karának padlásán megtalált bambergi Szent István lovasszobor másolata. Ezt Klebelsberg Kunó 1931-ben szerezte be és adományozta a Szeged Alsóvárosi templomnak, ahonnan 1936-37 körül, a felújítás folyamán leszerelték és az egyetem művészet történeti tanszékének, Felvici Takács Zoltánnak adományozták. 1946-ban fölvitték a padlásra és ott jelentősen károsodott. Többszáz darabra törve szállították a múzeumba, 1990-91-92. folyamán Pál László irányításával került sor a helyreállítására és az ünnepélyes elhelyezésre a múzeum kupolájában. Magyarországon ez az egyetlen másolat ebből az igen jelentős magyar történeti emlékből, melynek eredetije a bambergi székesegyházban található. A Történeti Osztály sajátos helyzetének és jó személyi összetételének is köszönhető, hogy 1978-tól 1990-ig, fennállásának 12 esztendeje alatt mindössze néhány alkalommal került sor arra, hogy felsőbb akarattal, nem elsősorban szakmai szempont alapján helyezzenek valakit az osztály állományába. Az első ilyenről Sárközi István személye kapcsán már említés történt. 1986-ban került sor újabb, ilyen lépésre, amikor a Megyei Pártbizottság - országos fölháborodást kiváltó döntése nyomán - elbocsátották a „Tiszatáj" című, Szegeden műküdő irodalmi lap szerkesztőségét és főszerkesztőjét, Annus Józsefet a Történeti Osztályhoz, a Fekete házba helyezték. Két éven át, 1988-ig ott ténykedett a kollegák között és csak a rendszerváltás „előszele" következtében kerülhetett ismét számára megfelelőbb helyre. Személye ellen az osztály munkatársainak semmiféle kifogása nem volt, és nem is lehetett, maga a tény és az egész eljárás volt méltatlan a múzeumhoz. Sajátos módon a rendszerváltás időszaka eredményezte az utolsó ilyen jellegű beavatkozást, amely megintcsak, - és ez nem véletlen - a Történeti Osztály munkatársainak meggyőződése, harcossága és a múzeum egész dolgozói körének elszántsága miatt hiúsúlt meg. 1989-ben a megyei pártbizottság fölszámolása után annak ideológiai titkárát, eredeti diplomájának megfelelően, a Történeti Osztályra akarták elhélyezni. Megjegyzendő, hogy az akkori megyei vezetés ezt az elhatározását nem tudta volna a megyei múzeumi vezetés aktív közreműködése nélkül egyáltalán fölvetni sem. Hogy mégsem lett ebből semmi, az az említett munkatársak elemi erejű fölháborodásának, az ennek kapcsán szervezett helyi és országos sajtókampánynak köszönhető. A múzeumi 221
