Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

Nagyon tanulságos a történeti gyűjtemény alapját képező régiségtári napló első anyagainak az áttekintése. Az ide érkezett tárgyakat Reizner maga leltározta be, minden évben újrakezdve a sorszámot. Ez alapján tudjuk, hogy mennyi volt az évi gyarapodás. Megjegyzendő még, hogy a régiségtár és az ennek nyitott napló nem fedi egészében a mai fogalmaink szerinti történeti gyűjtményt, hiszen ebbe vegyesen kerültek olyan tárgyak, amelyek régészeti jellegűek és természetesen mindaz a vegyes, egyéb anyag, amely ma a történeti gyűjteménynek részét képezi. Mindezeket figyelembe véve, az említett régiségtári napló bejegyzéseinek értékelésekor kizárólag azokat a tárgyakat vesszük figyelembe, amelyek mai értelmezés szerint a történeti gyűjteményt gyarapítják. Megjegyzendő még, hogy ez a terminológiai probléma hosszú ideig fennáll, hiszen a történeti gyűjtemény az idők folyamán várostörténet, művelődéstörténet, régiségtár stb. fogalmak alatt szerepelt és az 1950-es, 60-as, 70-es években beletartozott a munkásmozgalmi gyűjtemény-fogalom is. Sőt, elmondható, hogy gyakorlatilag ide sorolták mindazokat a tárgyi- és dokumentumanyagokat is, amelyek a későbbiekben az irodalomtörténeti gyűjteményhez kerültek. Mindezen azonban semmiféle csodálkoznivaló nincsen, hisz a nemzetközi és a hazai múzeumtörténet ugyanezt a fejlődést járta végig. A múlt század elején létrejött Nemzeti Múzeumból vált ki a későbbi szakosodás révén az Iparművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a hazai képzőművészeti anyagot gyűjtő Nemzeti Galéria, illetve a külföldi képzőművészeti anyagot tartalmazó Szépművészeti Múzeum. Ez a fajta differenciálódás tehát nemcsak általános érvényű, hanem a gyűjtemények gyarapdásából és az egyes tudományágak fejlődéséből szükségszerűen következik. Mindez csak azt erősíti, hogy a szegedi városi könyvtár-múzeum együttes fejlődésében szorosan lépést tartott az országos tudományos fejlődéssel. A leltárkönyv tanúsága szerint az 1883. évi gyarapodás 19 tárgyat tartalmaz. Ebből az első 16 tárgy történeti, az utolsó három, (17-19) régészeti jellegű. A legelső év gyarapodásából az 1. számú tárgy Nagy Károly kiszombori plébános ajándéka egy tarsoly, amely hímzett Szeged címerrel van ellátva és az 1848-as szegedi lovas polgárőrséghez tartozott. A 2-16 szám közötti anyag mindegyike metszett rézlap, amely Grünn Orbán nyomdájának különböző könyveihez készült címlapokat tartalmaz és Burger Gusztáv szegedi könyvkiadó ajándéka. 1884-ben nagy számú régészeti anyag jutott a várbontásból a gyűjteménybe, viszont ekkor került be 1 db vaskereszt, amely a vár kápolnáját díszítette, (148) a 149. szám alatt pedig a Kálvária-kápolna elődjét díszítő kovácsoltvas kereszt, a várbontásból való vas kétfejű sas, amely a Vár vízibástyájának tetejét díszítette, illetve különböző céhes zászlók, tartozékok, és a szegedi polgárőrség zászlaja (151-152), valamint különböző adományból származó helytörténeti tárgyak. 1885-ben különböző fegyverek, kulcsok, lakatok, kovácsoltvas munkák (80- 101), továbbá szelencék, kannák, rézből készült tárgyak (113-118), illetve a gyűjtemény máig kiemelkedőben szép darabja, Belgrád 1717-es ostromát ábrázoló, selyemre festett térkép (124). 1885-ben került be két régi festmény is, az egyik Rákóczi Zsigmondot, a másik Zrínyi, (vagy Bocskai) személyét ábrázolja (125). Ez az anyag a későbbi történelmi képcsarnok anyagába kerül majd át, de egyúttal azt jelzi, hogy a numizmatikai anyagot leszámítva akkor még minden egyéb anyagot ebbe a leltárkönyvbe soroltak be. 1886-ban mindössze öt tétel a gyarapodás, ebből az első három az történeti vonatkozású: kovácspisztolyok, 48-49-es ereklyék (öv bojttal, illetve a 48-49-ben közreműködött személyektől származó egyenruha-tartozék), a 4-es 5-ös tétel régészeti. 179