Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
MAROSVÁRI Attila: A kiszombori rotunda kutatástörténete
vonásait vetítették vissza, s a bizánci építészetnek voltak markáns magyarországi meg• 79 • nyilvánulásai (például a Kiszombor-Karcsa-Gerény csoport tégla építőanyagára és az ebből rakott ornamentika egyértelmű bizánci hatásra utal), továbbá abból a tényből, hogy Kiszombor a Csanád nemzetség birtokában volt, meglehetős közelségben a Marosvárott, illetve Csanádvárott élő görög szerzetesek központjához, azt a feltételezést fogalmazta meg, hogy „Kiszombor egyházát éppen ezek a bizánci kapcsolatok hozták rjn létre, ha az írott források minderről hallgatnak is". Persze, ez önmagában aligha adhatott magyarázatot a karcsai és a gerényi rotunda építésére, ezért az előbbi építését Karcsa XII. századi bizonyítható johannita tulajdonlásából eredeztette, azaz abból, hogy a Szentföldet megjáró templomos lovagok a Jeruzsálemi Szent Sír templomának mintáját adaptálták Karcsán. 7 4 E két hipotézis természetesen kizárja egymást, ezáltal kizárja azt is, amit éppen Gervers-Molnár Vera vetett fel néhány oldallal korábban tanulmányában, tudniillik azt, hogy a három templom együvé tartozik és azonos építőműhely alkotása. 7 5 A fenti ellentmondástól eltekintve Gervers-Molnár Vera arra a következtetésre jutott, hogy a csoport első emléke, a kiszombori rotunda építése 1020-1050 közé datálható, a karcsai és a gerényi pedig néhány évtizeddel későbbre, a XI. század második felére tehető, s mindhárom eredete minden kétséget kizáróan a Bizánci Birodalom területén, vagy távolabb, a kaukázusi vidéken keresendő. 7 6 Gervers-Molnár Vera munkájával párhuzamosan készült el a kiszombori rotunda addig legteljesebb és legrészletesebb elemzése. Dávid Katalin előbb német nyelvű tanulmányban, 7 7 majd annak egy rövidített változatát az Árpád-kori Csanád vármegye művészeti topográfiájába 7 8 illesztve foglalta össze a kiszombori rotundával kapcsolatos kutatásai eredményeit, s helyezte új megvilágításba az addig nyitott, vagy kellően fel nem tárt kérdéseket. Munkáját mindenképpen nehezítette, hogy csupán az 1939-es régészeti feltárás megmaradt dokumentumai, a gyér írásos forrásanyag (főként a História Domus), valamint maga a rotunda az 1960-as évek végi állapotában állt rendelkezésére. Felmérései és elemzései tehát az 1975-ben megkezdett és számos új ismeretet nyújtó régészeti feltárások eredményei hiányában születtek meg. Dávid Katalin igen alapos és részletes felmérést készített a szentélyről. Ami feltűnt számára, az a meglehetősen szabályos külső fal, és az önmagukban is és egymáshoz viszonyítottan is teljesen szabálytalan belső fülkék különbözősége. Ezzel kapcsolatban, vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a templom külső falát később építették a belső karéjos kiképzéshez, azaz a rotunda Árpád-kori történetében két építési 72 Erről lásd részletesebben: CSÁNYl Károly: Bizánci elemek az Árpád-kori magyar építészetben. - MTA II. Oszt. Közi. 1. Társadalomtudományi sorozat. 1. köt. 1. sz. 1950. 25-40., ENTZ Géza: A középkori Magyarország falfestészetének bizánci kapcsolatairól. - Művészettörténeti Értesítő. 1967. 241-250. 73 GERVERS-MOLNÁR Vera: A középkori Magyarország rotundái. 51. 74 Uo. 48. és 51. 75 Uo. 47. 76 Uo. 51-52. Vö. MOLNÁR Vera: Beszámoló a karcsai templom 1964. évi ásatásairól. 108., KLSSNÉ NAGYPÁL Judit: A karcsai református templom helyreállítása rövid története. - Műemlékvédelem. 1971. 204. A karcsai templom rekonstrukciójáról lásd még: SEDLMAYER János: Ref. templom helyreállítása, Karcsa. - Magyar Építőművészet. 1970. 46-49. 77 DÁVID Katalin: Die Kirche von Kiszombor. 201-230. 78 DÁVID Katalin: Az Árpád-kori Csanád vármegye. 39-51. 104
