Temesváry Ferenc: Eleink gyűjtötték... : fegyverek, hadiemlékek, ló- és viseleti tartozékok a szentesi Koszta József Múzeumban (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1999)

Bevezető

igencsak nagymértékben hatott Szentesre is a váci múzeumalapító Tragor Ignácz 1904-ben elhangzott felhívása. „Most inkább, mint valaha - hangoztatta a neves tudós -, össze kell gyűjtenünk mindazt az emléket, a mi városunk és hazánk dicsőséges múltjáról tanúskodik. Minden kődarabban őseink emléke él, minden fegyver darab letűnt századok harci dicsőségét és szenvedését hirdeti, minden papírszelet és okmány békés polgári alkotás és jólét tanúsítója, mindmegannyi alkotórésze városunk és hazánk dicsőségteljes történetének. Külön-külön parányiaknak látszanak, de együttvéve ezek az adatok adják történelmünknek hatalmas összegét." A gyűjtés nagy szakértelemmel, széles skálán folyt, hiszen a nyugati és keleti kultúrkörhöz tartozó fegyverek, polgári és katonai emlékek, legalább oly nagy érdeklődést váltottak ki, mint a nemzeti múltunk adalékául szolgáló, a későbbiekben felbecsülhetetlen értékűnek elismert régészeti feltárások anyaga. Az első világháborút követően az Antant-erők jelenléte a gyűjtés új távlatait nyitotta meg. Az új szerzemények között a megye és a város legkülönfélébb orgánumai egyaránt említést tesznek indiai és hindu tőrökről, kardokról, szablyákról, német, orosz, szerb, osztrák, magyar világháborús lőfegyverekről, ruhákról, viseleti tartozékokról. Zabiák, sarkantyúk, lőportartók, buzogányok, gyutacsoló készülékek, katonai vonatkozású fotók, levelezőlapok, iratok, frontról küldött beszámolók fémjelzik a múzeumi munkatársak és lokálpatrióták tevékenységét. így 1944-re, a fegyvertörténeti anyag és a militária körébe sorolható tételek elérték az 1600-at. Szenzációs szerzeménynek tekintették azt a kardot, amely Tarnóczi Jenőtől került a Múzeum birtokába. Nevezetesen a III. Edward (1330-1377) angol király által 1350-ben alapított térdszalagrend jelvényével, a sárkányölő szent Györggyel, valamint „HONI SÓIT QUI MAL Y PENSE" (Szégyellje magát, aki rosszra gondol), majd „DIU ET MON DROIT" (Isten és becsület), a penge másik lapján GR (Georg rex) III (III. György király) jelmondatával ellátott tárgyról van szó, amellyel III. György angol király (1760-1811) a lovagrend egyik tagját megajándékozta. A hagyomány szerint a sokat emlegetett, emléktárgyakon széles körben idézett szólás udvari bálon hangzott el, amidőn Salisbury grófnő elhagyott harisnyakötőjét a király felemelte és átnyújtotta. E sorok írója a gyűjtemény történetére részletesen nem kíván kitérni, mivel az intézmény múltját legjobban ismerő, azt aktívan kutató helytörténésze, Rózsa Gábor a közeljövőben megjelentetni kívánt múzeumtörténet egyik fejezetének szánja. így ezen a helyen csak annak a megállapítására szorítkozunk, hogy a második világháború pusztításai, az ötvenes évek erőszakhatalmának intézkedései, az eluralkodott félelem a háborús veszteségekből megmaradt anyag további elidegenítését eredményezte. A rendelke14