Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)
Az avar hring és a gyűrűs sáncok és várak
Az avar hring és a gyűrűs sáncok és várak földdel és nádkötegekkel. A belül következő második keretfal 2-3 méterre volt a külsőtől, és ahhoz hasonlóan volt építve. Lehet, hogy ezek a keretfalak nem teljesen lépcsőszerűek voltak, hanem egymásba kapcsolódva felfelé haladó spirálist, szerpentint alkottak. Összességében kilenc ilyen lépcsőzetes, vagy folyamatos spirálist alkotó, keretfal volt, és így végeredményben az építmény egy kilenc lépcsős és lapos tetejű olyan piramishoz volt hasonló, amely magasabb volt 9 méternél (8. kép 2-3). (A kilenc lépcső vagy gyűrű nem mellékes körülmény a kilenc gyűrűs hring mibenlétének elemzésekor.) A legfelső keret által övezett kerek és lapos térség átmérője 24 méter volt, és gerendasor fedte. Feltehető, hogy ezen a térségen végül a gyűrűkből egy 18 m átmérőjű halom emelkedett. Minden egyes rétegnek a tetején, valamint a felső térségen álló rituális oszlopok körül áldozati tüzek nyomait lehetett megfigyelni. 17 4 A levonható tanulság e kérdéskörben is legalább annyi, hogy kerek, sánccal, fallal - akár kilenc gyűrűben is - körülvett szent térségek, áldozóhelyek mai ismereteink szerint különösen jellemzők voltak a sztyepp iráni nyelvű népeire legalább az óiráni időszak kezdete, tehát a gödörsíros korszakot követő Andronovo és katakombás korszakok óta. A szokáskör egyik része a halottkultusszal kapcsolatos emlékező áldozat volt, amely egyes részleteiben megegyezett a más alkalmakkor, istenek tiszteletére hozott, részben égetett áldozatokkal. Ezek egyik eleme a kard kiemelkedő vallásos szerepe volt. Miután - mint láttuk -, nincs adat e szokásoknak az altáji-török népek között való megfelelően korai (Kr. e. 3-2. évezredi) megjelenésére, az a következtetés adódik, hogy ezeket a szokásokat a sztyeppét uraló török népek a Kr. u. 1. évezred első századaitól (esetleg valamivel hamarabb, már a Kárászuk időszaktól) kezdve az ott élt és hozzájuk társult vagy alávetett iráni nyelvű népektől ismerték 174 GENING-ZDANOVIC-GENING 1992, 342-387, 199-214. ábrák, valamint a mellékleten a 201. ábra nagyobb méretben is. 85
