Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek - Történeti források és régészeti adatok az iráni nyelvű népek kardkultuszára, a szentélyeikre és a máglyaáldozatokra

MAKKAY JÁNOS Fölösleges talán kiemelni, hogy az áldozatok bemutatása során általános lehetett az erős tűz alkalmazása, mint arról több uljapi halom nagyon égett részei tudósítanak. Érdekes, hogy a szkítákról szóló források a tűz sajátos használatát különösen kábítószerek élvezése és gőzfürdő kapcsán emlegetik.

11

1 E meggyőző párhuzamok rövid taglalása után elérkeztünk az uljapi ásatások számunkra legfontosabb tanulságához: az 1981.1. pódiumon egy hamuval kitöltött mélyedésben (a hamu talán az elégett rőzse, forgács és vessző maradványa?) fekvő vaskardhoz, amely eredetileg a platform közepén állhatott, akár hegyével fölfelé, akár beszúrva a pódium földjébe (2. kép 7). A kard ilyen tiszteletére számos forrásadat van, amelyek közül Hérodotosz, Ammianus Marcellinus és Strabón sorait már idéztük (Hérodotosz IV. 62, IV. 7 szerint egy szerződés megkötésekor kardot is belemártanak egy nagy agyagedénybe, amelyben a szerződő felek borral kevert vére van; vö. még Ammianus Marcellinus XXXI. 2, valamint Strabón VII. 3.7). Említi a szent kardot, mint a szkíták isteni szimbólumát, sőt istenét Lukianosz is: „... még sok más olyan istenetek is lehetne, mint a Kard."

112 Nagyon fontos körülmény, hogy az európai sztyeppnek, illetve a Kaukázus északi térségének a területéről a szarmatákat időben és genetikusan is követő alánok emlékanyagából is ismerünk hasonló jellegű áldozőhelyeket, illetve a karddal kapcsolatos párhuzamos adatokat. Az alán pantheonban fontos helye volt a háború istenének, akit egy földbe szúrt kard jelképezett. Az alán szentélyek-áldozóhelyek sorában kiemelkedő szerepe van az Alánia nyugati területén, Bolsoj Zelenőuk mel111 Hérodotosz IV. 72, 75, ill. Maximus Tyrius XXVII. 6. A szkíták kábítószerélvezetére vö. SHERRATT 1994, 104-105. j. A kábítószerek iráni nyelvű népek körében való használatára már az ősiráni-gödörsíros időkből van adat (ECSEDY 1979, 45). 112 LUKIANOSZ 1974, 883, 38. A szablya szó használatát nem tartjuk a fordításban szerencsésnek, mivel a szkíta korban aligha volt még szablya (Id. 1. j.). Uo. LVI. szerint Toxarisz a kardra és a szélre esküdött. 54