Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Szűcs Judit: Pálmonostora betelepülése
föl, akkor fizettek, mikor learattak." Az Aranyhegyen megkapaszkodott, hajdani cselédek borbélya lett. A hetvenes években állatorvos fiuk után Csongrádra költöztek (Kósa Illésné Nagy Irén). Ugyanabban az időszakban, a 20. század első felében, ugyanazon a tájon uradalmi cseléd fia háromgyerekes családból önálló iparos lett, míg a viszonylagos önállóságban élő juhász utódai sokgyerekes családból kikerülve uradalmi cselédek lettek. A mai Pálmonostora határában tanyasorok, tanyaközpontok, pontosabban faluszerű településmagok jöttek létre. A Bánhídi dűlő, a Lehegő vagy „Lehögő" dűlő és a Bikahegy vagy „Bikahögy" nevű határrészeken, az út mentén sűrűbben, az úttól távolabb, elszórtan épültek a tanyák. A Bánhídi „utca" Tömörkény felé a Sárga majorig tartott. Az út mentén közelebb, gyakran csak 15—20 méterre, az úttól távolabb, szétszórtan 5 — 600 méterre is álltak a lakóházak és gazdasági épületek (Törökné Gémes Tünde sz. 1967.). A Lehegő dűlő Szeged felé, délre levitt Pusztaszer határáig. „Homokos, kis parcellák tanyákkal." Az 5-ös út mellett a szőlősorok között sűrűn álltak a tanyák. Úgy is hívták, hogy „Bikahögyi utca. Oda mönt férjhöz a néném. Az útnak a két oldalán két sor ház." (Huszka József). A Lehegő és a Bánhídi dűlő határán, Pálmonostorától délkeletre néhány kilométerre, „ott volt égy iskola, egy házcsoport, kocsma, dülőutak. Temető is." (Huszka József). „Harangláb, harang, pünkösdi búcsú kötődött hozzá." (Kádár Szél László). A települést 1990-ig hivatalosan Alsó-Puszta-Péteriként, Puszta-Péteriként emlegették. Népessége 1869, 1900 és 1920 között 989, 860 és 920 volt. 4 2 1926-tól már nem önálló település, 4 3 de tanyaközpont szerepéből a hetvenes évek végéig megőrzött. Aranyhegy dűlő Pálmonostorától északkeletre húzódva, Tömörkénnyel és Gátérral határos. 1926 —27-ben itt osztottak 600 négyszögöles portát és két hold földet helybeli, tömörkényi és sövényházi nincstelen hadirokkantaknak, -árváknak és -özvegyeknek. Jutányos áron, hitellel osztották, örökváltságnak nevezték. A kiosztott portákon jött létre egy 3 — 4 utcából álló településsűrűsödés. Pálmonostorától, Tömörkénytől és a tömörkényi majortól is négy kilométerre volt. Aranyhegynek kocsmája, boltja (Laczkó Antal), borbélya (Kósa Illés), szíjgyártója (Vakulya vezetéknevű) volt a két világháború között. Tömörkényiek szervezett áttelepítésére a 20-as évekből még egy adat van. 1929-ben a Magyar Földhitel Intézet levelet küldött Pálmonostora községi elöljáróságnak, melyben arról értesíti őket, hogy a község határában 36 hold 283 négyszögöl területet házhelyként tömörkényi lakosoknak kiosztatott, és ez a terület őrgróf Pallavicini vagyonváltságába beszámíttatott. 4 4 A bemutatott életrajzokból a benépesedett puszta, a falu társadalma következő4 2 Magyar Statisztikai Közlemények. Az 1920. évi népszámlálás. Első rész. Bp. 1923. 94. 4 3 Magyarország helységnévtára. 1926. Bp. 223. Már csak Pálmonostora szerepel önálló településként. 4 4 BKML Kf. lt. V. 368. d. Pusztapéteri adóügyi iratai. 89
