Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Szűcs Judit: Pálmonostora betelepülése
eladták. Igavonáshoz sokáig 1—2 ökör is volt. Emellett 90—100 libát is tartottak. Disznót csak saját részükre neveltek. A legelőből a szomszédokkal együtt — 4 — 6 ökröt is befogva — sokat feltörtek a tízes években. A friss gyeptörést nehezen lehetett kapálni, de jól termett. Először kölest, majd takarmányrépát vetettek bele. A nagyapa a esanyi Kádár családok közül a Kádár Szél név felvételével is ki akart válni. A legidősebb fiú nősülése után egy ideig a családdal maradt, majd ő és minden házasodó gyermek megkapta a maga részét. „A fiúk két holddal kaptak többet mind a lányok." Az Aranyhegy dűlői tanyát Vince kapta, ő állattartásra rendezkedett be. Közben 1930-ban a faluban is építettek házat: „a falusi házban mindén vőnek és sógornak benne van a munkája." A szülők a legkisebb fiúval laktak benne, majd a legkisebb fiú kapta meg öröksége részeként. Kádár Szél Lajos unokái, dédunokái közül több Kecskeméten, egy Csongrádon él. Tanár, újságíró és orvos is van közöttük. A rokonságból maradtak a faluban is. A Szuszik ősök a családi szóhagyomány szerint Felvidékről jöttek. „Az ükapám valahonnan a Felvidékről, Kassa mellől jött. Csoportosan jöttek. Aztán széthúzódtak. Ez az egy (ti. az apai ős) marad Páhnonostorán." (Szuszik Gyula). A családnak a tájon történő széthúzódását látszik igazolni egy levéltári adat: a Félegyházáról Péteribe ment szénakötők nevei között szerepel Szuszik János 1788-ban. 2 5 Néhány holdas csanyi földműves fia, Szuszik Tóbiás borbélyként 1922-ben, 26 évesen érkezett Pálmonostorára. Családi örökségként egy karosszéket vitt magával. Nem a község vonzotta, hanem az ott lakó rokonok. Édesanyja, Csanyról áttelepült, második generációs rokonai: Patak(i) Lajos és Patak(i) Ferenc, néhány holdas földművesek éltek ott. Ök fogadták be, ők segítették indulásnál. Egyikőjüknél nyitott műhelyt. 2 6 Az ipart testvérei közül egyedül — feltehetően apja támogatásával —, Csongrádon, a Csanyhoz legközelebbi városban tanulta. A háború után Szegeden elevenítette fel tudását, majd megjelent Pálmonostoran. Kezdő, falusi borbélyként feleségül vette Magony László gazda legkisebb lányát, Esztert. Az após az első világháború után olcsón, hitelre 80 — 90 holdat vásárolt. A föld művelésében 2 fiára és 5 lányára számított. „A lányok ugyanúgy hajtották az ökröket, legeltették a nagyobb jószágokat. Éjszaka is küldték őket dolgozni." A közel száz holdon történő gazdálkodáshoz a hitelfizetés mellett a lányok munkaerejére is szükség volt. De a legkisebb lány férjhezmenetelekor a családfő szétosztotta a földet. A fiúk 20—20, a lányok 10—10 holdat kaptak. Szuszik Tóbiást iparosként és magánemberként is befogadták új lakóhelyén. Felesége 10 hold örökségét eladva a „pétermonostori szélben" tizenkét hold, holdanként 8 — 9 aranykoronás földet vettek. 10 holdon rozsot meg zabot termeltek, a futóhomok egy részét akácerdővel fogták meg. Kettőt szőlővel, Abasárról hozott vesszőkkel telepítették be. A földet fogattulajdonos felessel műveltették. Két 2 5 BKML Kí. lt. Tanácsi iratok. L 11. C 2. F 4. SE 4—16. Ö 100. 2 6 BÁLINT SÁNDOR 1976. 236. Tázlár betelepülésénél írja: „Az első rajok után jöttek az atyafiak, rokonok." Ez magától értetődő, de a betelepülés részleteit 60—100 év távolából már nehéz vizsgálni. 2 7 Uo. 209. Padé Duna—Tisza közi település, ahová a hódoltságot átvészelő szerb lakossághoz szegedi telepesek érkeztek. 84
