Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Szűcs Judit: Pálmonostora betelepülése

népesség.

9 1930-ra a közben hozzá csatolt Puszta Péterivel 4124 lakosa lett.

10 A századforduló táji népességnövekedés, betelepülés körülményeit mutatják be az alábbi családtörténetek. A kertésztelepüléseket a 18. század végén az észak-amerikai függetlenségi háború miatt kialakult dohánykereslet, a vele egy időben adott munkaerőfelesleg és a még ekkor is néptelen Duna —Tisza közi puszták együttesen hozták létre. A 19. század végi tovább vándorlást a telepítvényes faluk jogállásának hosszú ideig tartó tisztázatlansága, majd a kérdés egységes megoldásának elmaradása is okozta." Gyimesi Sándor szerint a bérleteiből kivert népesség a határőrvidékekre és a dunai fejedelemségekbe vándorolt, „mások az alföldi városokba húzódtak, a csatorna- és vasútépítkezéseknél keresve munkát."

1

2 A vándorlás fő iránya a város, de a telepítvényekről elindulok egy részét Pálmonostora és a hozzá hasonló települések fogták föl, állították meg a földműves élet keretében, még ha egy részüket csak néhány nemzedéknyi időre is. A múlt századi dohánykertészek utódai gazdálkodásának feltételei megváltoztak. Az első világháború után az átlagtermés és a minőség is csökkent. Gesztelyi Nagy László a termelés fő akadályaként a következő okokat sorolja föl; „1. A dohányjövedéknek a múltban követett árpolitikája. 2. A földreform törvény. 3. A beruházáshoz szükséges mezőgazdasági hitel hiánya."

1

3 A feltételek változása a dohánytermő-terület nagyságában is tükröződik. A 19. század közepi adatok szerint 23—29 hold szántó és legelő mellett 4 — 5 hold dohány volt." Pálmonostori példáinkban, ahol termőterületet is tudtak mondani, Bordáéknál 10 kis hold földből 800 négyszögölön, a Huszka családban 18 lánc földből 2 láncnyi területen, de módosabb gazdák, 40 — 50 holdasok is csak 2-3 holdon termeltek. (Csongrádon kis- és középparasztok is legfeljebb 2 holdon csinálták.) A termőterület nagyságához képest a dohánytermelés csökkent. Gesztelyi elemzése kimutatja, hogy az első világháború után a lehetséges dohány termő területnek csak a harmada maradt. A helyi adatok is igazolják az országos helyzetet. A fentiekben idézett okok és adatok szolgálnak magyarázatul arra, hogy a betelepülőknek csak egy része, az is keserves munka árán tud megkapaszkodni a dohánytermelésre alapozott gazdaságban. Az utódok már más munkalehetőség, esetenként más lakóhely után néztek. A dohány termelési és eladási feltételeinek romlása mellett az intenzív kultúrák, például a szőlő és gyümölcs kifizetődő termeléséhez szükséges szállítási feltételek — a más vidékek fejlődését segítő vasút — hiánya miatt is megáll a betelepülő puszta fejlődése.

1

5 A dohánykertészek 19. század közepi elűzetését a szóbeli emlékezet 1987-ig megőrizte. „Hallombú tudom én csak. Apdmná idősebb embéréktű hallottam. 9 Magyar Statiszrikai Közlemények. Első rész. Bp. 1923. 94. 1

2 Magyar Statisztikai Közlemények. 1930. évi népszámlálás. II. rész. Új sorozat. 86. k. Bp. 1934. 55. 1

1 GYIMESI SÁNDOR 1965. 154-206. 1

2 Uo. 191. 1

3 GESZTELYI NAGY LÁSZLÓ 1924. 30-31. 1

4 GYIMESI SÁNDOR 1965. 169. 1

5 FÜR LAJOS 1980.236. 80