Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Bárkányi Ildikó: Pálmonostora benépesülése történeti adatok és húsz év (1846–1866) házassági anyakönyvi bejegyzései alapján
Pálmonostora benépesülése történeti adatok és húsz év (1846-1866) házassági anyakönyvi bejegyzései alapján BÁRKÁNYI ILDIKÓ A pontosságra törekvő, éppen ezért kissé hosszúra sikerült cím a félreértéseket igyekszik megelőzni: dolgozatom nem egy lezárt kutatás eredményeit összegzi, hanem egy folyamatos munka első beszámolója. A címben említett település népességmozgásait ketten vizsgáljuk, eltérő források alapján. (Lásd Szűcs Judit e kötetben közölt tanulmányát.) Reméljük, hogy a kutatások lezárása után több szempontból értékelhető, teljes kép tárul majd elénk, közös munkánk eredményeképpen. Feladatom a község benépesülésére vonatkozó írásos dokumentumok vizsgálata — elsősorban anyakönyvi bejegyzések elemzése — volt, melyet szükségszerűen egészítettem ki levéltári és publikált történeti adatokkal. Az anyakönyvezés 1846 óta folyamatos ezen a helyen, s húsz évnyi adathalmaz feldolgozásához jutottam el első lépésként. A címben jelzett időhatárok éppen ezért technikai és nem történeti meggondolásból származnak. Pálmonostora önálló tanácsú község Bács-Kiskun megyében, Kiskunfélegyházától délkeletre, kb 12 km-re fekszik. Mai területét két, a századfordulón különálló település alkotja: a múlt századi forrásokban Puszta-Péterinek, Felsőpuszta-Péterinek, vagy egyszerűen csak Péterinek, Péderinek jelölt község és a vele 1925-ben egyesített Alsó-Péteri. A helynevekben való eligazodást bonyolítja, hogy 1900-ban minkét település nevét hivatalosan megváltoztatták: Felsőpuszta-Péteri ettől kezdve a Pálmonostora, míg Alsó-Péteri a Pétermonostora nevet viselte. A két település közigazgatási összevonásával a címben jelzett helynév vált máig is használt, közös településnévvé. Némiképp zavaró, hogy az 1900-as névfelújítás téves volt, mivel a középkori Pálmonostora és Pétermonostora nevű helységek a későbbi Monostor puszta (ma Bugac-Monostor) területén helyezkedtek el. 1 A két, egyesített község nemcsak nevében, hanem történelmében is különbözött egymástól. Ha célunk a mai Pálmonostora népesség-összetételének vizsgálata, mindkét helység migrációs mozgását figyelemmel kell kísérnünk. Az anyakönyvi adatok értékeléséhez elengedhetetlen a gazdasági-történeti körülmények vizsgálata, amelyek e folyamatok kereteit megadják. Nehezíti az egységes kép kialakítását a levéltári források gyér volta (számuk az 1860-as évek végétől növekszik), valamint az egyértelmű térképek hiánya. 1 GYÖRFFY GYÖRGY: AZ Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. kötet Bp. 1987. 898-899. 67
