Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Fodor Ferenc: Pálospuszta benépesedése

Gémes tanya), a csőszház, valamint három gazdasági épület és a hozzájuk tartozó udvar található. E puszta összterülete 1964 k. hold, ebből erdő 0,25% mocsár 1,2% szántó 6% rét, legelő 91,8%

1

4 A pusztán 889 számosállat, 493 tavalyi ökör és 185 ló legelt Szent György naptól a behajtásig.

1

5 A ma Középpálosként emlegetett „két nagyút" közét — 746 holdat — Nagy József — a visszaemlékezések szerint — szegedi ügyvéd birtokolta. Két lakóház és négy gazdasági épület tartozott ide. A terület 45,6%-a szántó, 51%-a rét, legelő, 1,3%-a kert, 0,5%-a szőlő. Nagy József e pusztarészt már jelentős mértékben feltörette, sőt — nyilván a szegediek példáján tanulva — szőlőt is telepített. Alsópáloson a szántó aránya 64,3%, 46 lakóház épült és Sávai Ezsébet szélmalmot építtetett. A jegyzőkönyv fölsorolja az itt lakók neveit, melyből megállapítható, hogy két év alatt töbh mint kétszeresére nőtt a letelepült lakosság száma. Ekkor indult meg a puszta nagyobb ütemű betelepülése, melynek feltehetően egyik oka az akkor véget ért tagosítás — amiről már esett szó —, a másik pedig a „szegedi földek" túlnépesedettsége.

1

6 A betelepülők túlnyomó része a szegedi földekről származott, amit megerősítenek a kiskunmajsai keresztelési anyakönyvek adatai is. Szegedi családok a következők: Ábrahám, Bárkányi, Barna, Bitó, Bodor, Borbola, Bozóki, Börcsök, Budai, Csányi, Csikós, Csipak, Csókási, Csóti, Csukonyi, Csúri, Daka, Darázs, Dékány, Dobó, Dudás, Dücső, Erdélyi, Faragó, Fodor, Gémes, Gera, Gombos, Gyömbér, Halál, Halász, Hegedűs, Horváth, Jakus, Katona, Kazi, Kasza, Kéri, Kiri, Kócsó, Kondász, Kónya, Kormányos, Kószó, Körmendi, Magyar, Makra, Márta, Máté, Martonosi, Menyhárt, Mészáros, Meszes, Mucsi, Nacsa, Oláh, Ónozó, Ótott, Ördög, Palotás, Pálfi, Papdi, Paragi, Rajczi, Rigó, Róvó, Rutai, Rúzsa, Sári, Sávai, Sutka, Szekeres, Szögi, Tandari, Tari, Tóth, Tóth-Molnár, Vas, Veszelka, Vetró. Az új honfoglalók hamar hozzáláttak életfeltételeik megteremtéséhez. A város — Jászladány — 24 hold földet hagyott iskolaföldnek, ennek terméséért tanított a tanító. Az első letelepülők 5 hold „homokilletéköt" kaptak ingyen, valamint két hold agyagos terület volt fenntartva, ahonnan mindenki ingyen verhetett vályogot. Mindenekelőtt iskolát építettek, melynek első tanítója Hatrapács József volt. Az iskolában tartották az istentiszteleteket, ahova nagyobb ünnepek alkalmával Majsáról hoztak papot. Ilyenkor volt a „paposmise". „Tóth István és neje 1 mázsás, Tálas János és neje 3 mázsás harangot önttettek. Antal Mihály ugyancsak pálosi birtokos a község által emelt iskolahelység elé fakeresztet állíttatott, melyet Kovács Antal plébános szentelt fel 1881-ben — olvashatjuk a kiskunmajsai História Domus-ban. Amíg Alsópáloson a lakosság már iskolát épített, addig Felsőpáloson még mindig a legeltetés járta. Felsőpálost 1885-ben adta el Jászkisér. A már említett 1

4 Uo. 1879. 1

5 Pálospusztai birtokosok jegyzőkönyve, Jászkisér 1879. jún. 8. Szolnok Megyei Levéltár. 1

6 Mivel Alsópáloson a föltörhető földek nagy részét már fölszántották, az érdeklődés egyre inkább Felsőpálospuszta felé fordult, mely tagosításra ösztönözte Jászkisér pusztabirtokosait is. 59