Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Kávássy Sándor: A régi Szatmár táji tagolódása

Kóród, Cseke, Nagyar, Kisar, Olcsvaapáti) számítják hozzá. Újabban — szerintünk hibásan — Uszkát és Magosligetet is hozzáveszik,

3

5 holott ezek a Batár partján fekszenek és Mendöl Tibor, kiváló tudósunk is külön kistájnak tekintette a Batár vidékét.

3

6 A Tiszahát fő nevezetessége gyümölcstermelése volt. Szemere Pálhoz 1834-ben kelt levelében Kölcsey Ferenc is megírja, hogy gyümölcsösei 3000 forintot hoztak, ami akkoriban már kétségkívül szép összeg volt; ilyen bevételre azonban csak bő termés idején lehetett számítani. Gyenge években a juh és a szarvasmarha hozta a pénzt.

3

7 A Szamos és a Tisza összetalálkozásánál külön kistáj húzódik meg, a Tisza-Szamos-zúg, térségéhez mindössze két helység tartozik, Panyola és Olcsvaapáti.

3

8 A Tisza mentén elterülő vidéket mondják még — az oda csatlakozó belső részekkel (Kölese, Kömörő, Penyige tájáig, vagy talán még azon túl is) — Feketeföldnek, vagy egyszerűen Feketének (pl. „Feketén valók", azaz, akik Feketén laknak, élnek, odavalók).

3

9 Nehézség nélkül meghatározható vidék a megye északkeleti részén az Avas, Avasság, vagy Avasi kerület (districtus Avasság), tehát az Avas-hegység vidéke,

40 mely a keleti oldalon a Láposbányai patak vonaláig hüzódik.

4

1 Az Avas térségéhez 16 helység tartozik (Avasújváros, Rózsapallag, Kőszegremete, Kányaháza, Lekence, Terep, Bujánháza, Bikszád, Komorzán, Tartok, Mózesfalu, Alsóújfalu, Túrvékonya, Felsőfalu, Vámfalu, Ráksa). Legmagasabb pontjai a vidéknek a Petroza (1201 m Felsőfalu határában) és a Mik (1012 m Vámfalu térségében). A Petroza vagy Mik tetejéről Szatmárig és Nagykárolyig is ellátni. A hegyek egyébként hepehupás, patakoktól szabdalt, részben cserjés, részben már a vizsgált időszakban is szántóként hasznosított katlant ölelnek körül, melynek vizeit a Túr és a Tálna vezetik ki a síkságra. A hegyeket roppant tölgy-, bükk-, hárs- és szilfaerdők borították, míg a délnek és nyugatnak forduló hegyoldalakon szőlő- és bortermelés folyt. A gyümölcstermelés az egész vidéket jellemezte. Komorzán környékén jól fizető szilvások és diósok díszlettek és igen jó volt ráksai, avasfelsőfalusi, bikszádi alma, fehér és kék szilva. „...Kedves tájék ... szénaillatos rétjeivel, susogó kukoricásaival, árnyas erdeivel, vidrával és pisztránggal bővelkedő, hangos csermelyeivel, virágos berkeivel, kúpos halmaival és kéklő hegykoszorújával" — olvashatjuk az Avasról írt összegező munkában. Az Avast túlnyomóan már akkor is román népesség lakta, akik osánoknak nevezték (nevezik) magukat, s akiket a magyarok vasányoknak hívnak. A románság jellegzetes településformája a szétszórt falu, amelyekben legfeljebb a templom környékén szorulnak összébb a házak, különben minden gazda földje vagy legelője közelében építi fel lakóházát (ilyen: Ráksa, Mózesfalu, Túrvékonya, Bikszád, 3

5 ERDÉSZ SÁNDOR: A Szatmári Tiszahát. Élet és Tudomány, 1974. 29. sz. 1379—1383. A Szamosköz egészére ld. még tőle: Szamosköz néprajzáról. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1971. 2. sz. 65 — 80. 3

6 Mendöl Tibor 1939. 3

7 KÖLCSEY FERENC válogatott művei II. (Magyar Klasszikusok) Bp. 1951. 234. 3

8 VENDE ALADÁR i. m. Magyarország Vármegyéi és Városai (Szerk.: Borovszky Samu). Szatmár Vármegye. Bp. é.n. 137. 3

9 Adatközlő: Bacskó Sándor 46 éves tanár (Saját gyűjtés, 1985). 4

0 SZIRMAY ANTAL i. m. I. Buda, 1809. 23. 4

1 ALEXY KORNÉL i. m. 69. 137