Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Kávássy Sándor: A régi Szatmár táji tagolódása

Ismert beszédében Kölcsey mint különösen is kedvezőtlen adottságú térséget jellemzi megyénket. „Semmiben sincs nálunk oly nagy s oly terhes fogyatkozás — írja — mint kenyérnekvalóban... a bányai járás hegylakója az egereknek vet... a nyíri járás nagyobb része homok közé szórja a magot, hogy ott a legelső éjszaki szélnek prédája legyen."

5 Bár alig vitatható, hogy az idézett szavakban sok, sőt igen sok az igazság, mégis túlontúl is sommás, a kelleténél sötétebb, nyomasztóbb bemutatása a megye viszonyainak. Rátérve a megye határai közt elhelyezkedő tájakra, Nyíren, vagy a régi hivatalos nyelv Nyíri kerületén (districtus Nyír) nálunk elsősorban a Nyírség Szatmárba átnyúló északi és keleti peremvidékét értették. Ilyen értelemben határozza meg ezt a térséget hírneves és sokat idézett munkájában Szírmay Antal is.

6 Nem érdektelen felhívni a figyelmet, hogy említett beszédében Kölcsey Nyíroldal névvei nevezi meg a Nyírségnek e Szatmárhoz tartozó részét.

7 Tekintettel arra, hogy a Nyírrel (benne a Szatmárhoz tartozó részekkel is) tekintélyes irodalom foglalkozik,

8 nem szükséges itt hosszabban időznünk. Csak arra utalnék, hogy genézisét tekintve a Nyírség hordalékkúp, melyet a Kárpátokból és az Erdély felől lefutó folyók építettek. Változatos felszínét Mendöl Tibor is nyomatékkal emlegeti. „...A nyugtalanul tagolt, buckás térszínnek megfelelően a növényzet sokféle... a homoki erdőtől a homokpusztáig, a lápi erdőtől a tőzeglápig, a lehető legszeszélyesebben keveredik"

9 — írja nem kevéssé találóan. Bár az erdők irtása nagy léptekkel haladt, a tárgyalt korban még meglehetősen fás, ligetes térség. Szatmárnak ehhez a traktusához, Szirmay adatait figyelembe véve, mintegy 60 — 70 helység tartozott, köztük olyan, már akkor is fontos szerepet játszó mezővárossal, mint Mátészalka. (Itt szeretném megjegyezni egyben, hogy tájakhoz tartozó helységek számának egészen pontos meghatározása ezúttal és más esetekben sem mindig egyszerű, mivel az egyes vidékek nálunk sem határolódnak el élesen, s így nem lehet minden település helyét holtbiztosán kijelölni, és nem egyet találni, amely úgyszólván tetszés szerint sorolható ide is, oda is.) A Nyíri kerület név alá azonban korántsem csak a Nyírség homokos vidékét foglalták, hanem ennél többet is: a megyeszékhely, Nagykároly körül elterülő síkvidéket, a Károlyi rónát, vagy síkságot, valamint az Ér jobbparti, a megye legdélibb szögletét alkotó részét is, amelyet minden megkülönböztetés nélkül, egyszerűen szintén csak Ermelléknek neveztek (holott csupán az Érmellék északi csücskét foglalta magába.) Az előbbiről már Magda Pál is elismeréssel emlékezik. „Szemnek legszebb a Károlyi rónaság, melyet itt-ott szép kerek erdőcskék ékesítenek"

1

0 — jegyzi meg 5 KÖLCSEY FERENC: A szatmári adózó nép állapotáról. Kölcsey Ferenc válogatott művei II. (Magyar Klasszikusok) Bp. 1951. 19-20. 6 SZIRMAY ANTAL i. m. II. Buda, 1810. 7. 7 KÖLCSEY FERENC i. m. 18. 8 Itt mindössze az általunk legfontosabbnak vélt két műre hívnánk fel a figyelmet: BÖRSY ZOLTÁN: A Nyírség természeti földrajza. Bp. 1961., ERDÉSZ SÁNDOR: Nyírség. Bp. 1974. 9 MENDÖL TIBOR i. m. 27. 1

0 MAGDA PÁL: Magyar Országnak és a határőrző katonaság vidékének legújabb statisztikai leírása. Pest, 1819. 440. 132