Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Balogh István: Felső-Tisza-vidéki szökött jobbágyok kerestetése (1712–1720) ...

A főparancsnok kétségtelenül tudott már a magyar kancellárián kibocsátandó rendeletről, amelyet éppen e tájon felmerült ellenállás miatt adott ki az uralkodó. Ez ugyan fenntartotta a visszaperlés egyszerűsített eljárását, de katonai végrehajtással fenyegette meg azokat a földesurakat, szabad helységeket és királyi városokat, akik (amelyek) vonakodnának a szököttek felkeresésében és összefogásában közreműködni, vagy éppen akadályoznák a felkutatásukat. Míg a korábbi lakóhelyükre róttportio rájuk eső hányadát is behajthatták a jelenlegi lakóhelyükön. A Szabolcs megye kérésére kiadott parancs egyaránt szólott Debrecennek és a hajdúvárosoknak. Debrecen ugyanis hallatlanná tette a megyék megkeresését és a jobbágy-visszaszerző deputációt nem engedte be. A hajdúvárosok pedig kijelentették, csak a bizonyítottan örökös jobbágyokat adják ki, azokat is csak peres eljárás után „de egyszerű megkeresésre ki nem adjuk, annak utána bár vádoltassunk is."

7 A katonai karhatalom kirendelése — Pálffy fenyegetése — nem ment könnyen, mert ehhez előbb a bécsi haditanács hozzájárulását kellett megszerezni a megyéknek vagy a földesuraknak.

8 Ennek hiányában sem Debrecen, sem a hajdúvárosok, sem Bihar megye nem volt hajlandó a visszakereső szabolcsi küldöttségnek segítséget adni, mert azok válogatás nélkül szökött jobbágynak mondották még az armalista nemeseket és a több évtizede városban lakó volt jobbágy fiát is. Arra hivatkoztak, hogy még a török időkben is csak bírói úton történt bizonyítás után adták vissza a jobbágyot. Mivel pedig már a deputáció megérkezése előtt „a város tele volt hírével, aki tudta maga dolgát, idején hírével esvén, gondot viselt magára." Szatmár megye Szabolcs tapasztalata után még kevésbé várt sikert a deputációtól. „Menjenek Debrecenbe és a hajdúvárosokba, mutassák be a megbízó levelüket és a királyi decrétumot. Kérdezzék meg Bihar megyét, akar-e engedelmeskedni. Adják át a szökött jobbágyok listáját, azokat Bihar megye fogja össze, hogy egy sem szökhessen meg. Állítson tábort a szököttek őrzésére. Aztán menjenek a hajdúvárosokra." „Mivel ezek nyakasabb fráterek, a dolgot sem annyiban penetrálhatják, netalán keményebben fogják magokat viselni, azért követ uraim is praevie úgy disponáljon, hogy jelenthessék O felsége parancsolatjához való engedetlenségeket, és hogy O felségét Kegyelmes Koronás Királyuknak esmérni nem akarják." Mindenesetre a szökött jobbágyok névsorát adják át.

1

0 Szabolcs megye ennél sokkal radikálisabb, és az érintett törvényhatóságok önállóságát teljesen figyelmen kívül hagyó eljárásra utasította a szökött jobbágyokat felkutató szolgabíráját. A hosszas pereskedés sok költséget okoz a földesuraknak, akik közül a szegényebbek ezt képtelenek előteremteni. A szolgabíró az esküdtjével bármely szabolcsi birtokos kérelmére „a szökött jobbágyot a mostani lakóhelyén kellő bizonyítvánnyal ellátva minden javaival 1 HBMLT. IV. A. 1021/b. 1008. sz. 1713. márc. 10. IV. A. 101 l/a. 28. k. 217-224. 1. 1713. febr. 23. A rendeletet Debrecenben csak máj. 18-án hirdették ki. SzSzMLT. IV. A. 1/b. 14.no. 9. 1713. márc. 13. 8 SzSzMLT. IV. A. 1/b. Fasc. 14. no. 2. 1713. máj. 31. ' HBMLT. IV. A. 1041/a, 28. k. 217-224. 1913. ápr. 30. 1

0 SzSzMLT. IV. A. 524/a, 12. k. 41 -42. p. 1713. máj. 10. 128