Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Balogh István: Felső-Tisza-vidéki szökött jobbágyok kerestetése (1712–1720) ...

Felső-Tisza-vidéki szökött jobbágyok kerestetése (1712-1720) BALOGH ISTVÁN I. Nagyváradnak törökök által történt elfoglalása után (1660. aug. 28.) a Felső-Tisza-vidéki vármegyék (Zemplén, Bereg, Ung, Ugocsa, Szabolcs és Szatmár) közel két emberöltő óta tartó viszonylag békés, vonuló hadak pusztításaitól mentes korszaka véget ért. E két nemzedék alatt Várad, Ecsed, Kálló, Tokaj és Ónod, valamint a kiváltságolt hét hajdúváros és a magánföldesúri, Tisza és Hernád menti hajdútelepek védővonala mögött, a máig meglevő kisfalvak jobbágy népessége fölött földesurak joghatósága töretlenül érvényesült és a középnemességet képviselő vármegyék igazgatási és igazságszolgáltatási szervezete is háborítatlanul működhetett. A vármegyei hatóságok hatalmát csak az itt legnagyobb uradalom, a Báthoriak örökébe lépő Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György földesúri hatalma korlátozta. Velük — de még a néhány kisebb uradalommal — szemben sem érvényesült a vármegyei igazgatás joghatósága mindig — főleg a kisebb nemesek falvaiból az uradalmakba, — urak engedelmével vagy anélkül — átköltöző jobbágyok visszakövetelésében, vagy visszaszerzésében. Tudvalevő, hogy a jobbágyok szabad költözését tiltó 1514: XXV. tc. érvényét már az 1566. XXVII. tc. eltörölte és a következő évszázad alatt fokozatosan kialakultak, mind a jobbágyok szabad költözésének, mind pedig a földesurak engedelme nélkül lakóhelyüket és földesúrtól való függésüket önkényesen megszüntető jobbágyok visszakövetelésének törvényes eljárásai. De hova mehetett egy-egy földesurát változtatni kívánó, kevesebb adó-, (természetbeni) és munkaszolgáltatásban reménykedő jobbágy a 17. században? Országosan más-más volt a helyzet, a szaporodó források tükrében erre a tájra vonatkoztatva csak az alábbi módon remélhették egyéni sorsuk jobbítását: 1. Átköltözhettek a nagyobb uradalmak falujába, mert egy-egy nagyobb földesúr több védelmet nyújthatott a napról-napra ismétlődő erőszakosságok, a fosztogató katonaság és a közbiztonság időnkénti romlása ellen. 2. Szökhettek, — szöktek is — a török hódoltág alatti területre. 3. Beállhattak a földesúri magánhadseregbe zsoldos katonának, vagy a végvárak mellé telepedve, az ottani katonaság védelme alá helyezhették magukat. 4. Beköltözhettek a hét hajdúvárosba. Ezek az országos törvények és a vármegyék ismételt statutumai ellenében sem adták ki őket, a vármegyei hatóságok pedig erővel nem szerezhettek érvényt a fegyveres hajdúk ellenében a visszakövetelő rendelkezéseknek. 125