Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Bárth János: A választói névjegyzék, mint a népesedéstörténet forrása
szegény réteg, amely kapva kapott a szabadkai bankok és más pusztaparcellázók ajánlatain. A csábító ígéretek hatására, a sikeresebb boldogulás reményében horgosiak, adaiak, magyarkanizsaiak, martonosiak indultak el észak felé azon az úton, amelyen őseik déli irányban vándoroltak. Mancsban, Pógdrd'm, Bócsán és hasonló pusztákon kötöttek ki, ahol elkezdték véget nem érő harcukat a sárga futóhomokkal. Az 1963. évi kéleshalmi választói névjegyzék feldolgozása során legelőször kigyűjtöttem mindazon személyek adatait, akiknek származáshelye népesedéstörténeti szempontból figyelemreméltó és elemezhető. Viszonylag egyszerűnek tűnt a helyzet a férfiaknál. Ha 1963-ban idősek voltak, (vagyis a 19. század végén születtek) és születési helyük kívülesett Jánoshalma határán, feltehetőleg a paraszti migráció csatornáin, a parcellázás időszaka tájékán jutottak el Mancsba. Bonyolultabbnak tűnt az asszonyok helyzete, megítélése. Az asszonyokat ugyanis jóval Mancs telepítése után feleségnek is elhozhatták szülőfalujukból. Ebben az esetben adatuk másodlagos értékű, mivel nem jelent valóságos, biztos migrációs irányt, bár a házassági kapcsolatok iránya esetenként korábbi migrációs folyamatokra is utalhat. Következésképp az asszonyok származási adatait és leányneveit egyenként alapos elemzésnek kell alávetni. A leánynevek ugyanis legtöbbször összevágnak férfiágon is továbbélt családnevekkel. Ilyen esetekben legtöbbször valószínűsíthető, hogy az asszony a lánynevével jelzett nemzetség tagjaként vándorolt Mancsba fiatal korában, nem pedig feleségként hozták oda véletlenül. Mindezen kérdések eldöntésében nagy szerepe lehet más források, pl. az anyakönyvek vagy a családtörténeti visszaemlékezések bevonásának. Egy-egy asszony lányneve és származáshelye ötletet, fogódzót adhat a kutatónak olyan családok származására vonatkozóan, melyeknek nem élt öreg férfitagja 1963-ban. Ilyen esetben az ötletet, sejtést más források bevonásával talán igazolni lehet, ami a migrációs mikrokutatások világában már jóval nagyobb eredmény a semminél, a sötétben tapogatózásnál. Pl. az 1963. évi jegyzékben szereplő és 1880-ban Magyarkanizsán született Papp Mihályné Pörzsölt Rozália nevét olvasva erősen gyanakodhat a kutató, hogy az Mancsban ma is létező Pörzsölt nevű családok eredetét talán Magyarkanizsán, vagy legalábbis a bácskai Tisza mellékén keresse: ötletét, gyanúját további kutatásokkal tisztázhatja. Másik példaként említhetnénk a Bárth családot, amelyről családtörténeti emlékek alapján biztosan tudja a szerző, hogy császártöltési eredetű. A választói névjegyzékben azonban csak az 1899-ben született Winter Józsefné Bárth Julianna neve és császártöltési születése emlékeztet erre. Mindezekre tekintettel az asszonyokat két csoportba soroltam. Egyik csoportba kerültek azok, akiknek leányneve és származáshelye megegyezik a jegyzékben szereplő idős férfirokonaiéval. Az ilyen asszonyok névadata csak megerősítő szerepű. A másik csoportba kerültek azok az asszonyok, akiknek leányneve és származáshelye figyelmeztetheti a kutatót a jegyzékben idős férfitaggal nem szereplő, de létező családok esetleges származáshelyére. Bár az illancsi pusztaság benépesítése nagyrészt 1906 — 1908 között zajlott le, folytatódott a következő években is. Éppen ezért a választói névjegyzékből 1920-as 113
