Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Sz. Körösi Ilona: Jakabszállás lakóinak származása az anyakönyvek alapján 93 Juhász Antal: Az elvándorlás és megtelepedés motivációi a táj települési folyamataiban

Szabadszállás. A pusztának ezt a részét a szabadszállási redemptus gazdák nemzedékeken át legelőül használták. A 19. század második felében többen bérbeadták legelőjárandóságukat környékbeli, elsősorban kecskeméti gazdáknak, akik ott jószágokat tartottak, de a puszta kisebb-nagyobb darabjait már művelésbe fogták. Felföldi Sándor nagygazda több száz holdat bérelt. Emlegetik, hogy Böhm Mátyás szabadszállási zsidó kereskedő fölvásárolta a gazdák legelőrészesedését, kivágatta a homokpusztán a fákat és a földeket fele termésért kiadta szántásra-vetésre. A frissen föltört homokföldek az első években nagyon jól teremtek. Szabadjakabszállás-puszta megszállásának kezdeteiről alig vannak ismereteink. Az írott források eleddig föltáratlanok, az anyakönyvi kutatásról Sz. Körösi Ilona ad számot. Itt elégedjünk meg annyival, hogy 1895-ben az egyházi adó, iskolai adó és tandíj fizetését kimutató jegyzéken 148 családfő szerepelt, eszerint ennyi család már a pusztán élt.

1

1 Lássuk néhány család megtelepedésének körülményeit. Ördög József gazda a századfordulón, összesen több mint 300 holdat vásárolt Szabadjakabszálláson. A jakabszállási utódok dorozsmai származásúnak tudják, ám a Domaszéken élő rokonok szerint Dorozsma és Szeged határában is volt földje, amiről az 1895. évi Gazdacímtár is bizonykodik.

1

2 Nevén dorozsmai földbirtokosként 141 kat. hold szerepel, és ennek egy része Szeged városától bérelt föld. A domaszéki rokon úgy emlékezik, hogy egy ideig az 1895. évi gazdaságnál nagyobb területet, több száz holdas legelőt árendált Szeged-Alsótanyán, ahol birkákat tenyésztett. Jakabszállási unokája is megerősíti, hogy több falka birkát tartott, s birkáit kiváltotta az akkor még osztatlan közlegelőre. Kilenc gyermeket nevelt föl, s közülük két fia és egy lánya örökrészét Jakabszálláson adta ki. Antal és Ferenc fiára 84-84 holdat hagyott, Rozália leányának pedig, aki Sári János domaszéki gazdalegényhez ment feleségül, 140 holdat, mert neki nagyon buckás homokföld jutott. Elsőszülött fia (Ördög Antal, —1921) nősülése után, a század legelején költözött a „jakabi föld"-re, 1903-ban lányikrei már ott születtek. Felesége Lippai Etel ( — 1929) szeged-felsőtanyai, szatymazi gazdacsalád ivadéka. A megtelepedést a ma 74 éves unoka így idézte föl: „Úgy gondolom, az öreg Ördög mögkérdözte: mölyőtöknek volna kedve följönni ide? Mert ez a puszta akkor olyan világvéginek mutatkozhatott onnan, Dorozsmáról..." Akár így történt, akár nem, az utód véleménye jellemző az elvándorlás körülményeire. Ördög Antal (2.) a 84 holdas birtokon, kb. 44 holdat fölszántott, a többit legeltette és kaszálta. Bizonyosan apjától származott a birkatartás szeretete: mindig 50 — 60 anyabirkát tartott, volt 25 — 30 szarvasharmája — ebből 4 — 5 fejőstehén, 4 — 8 igavonó ökör, a többi növendékjószág —, 6 igavonó ló, 2 — 4 anyakoca és baromfi százszámra. Hamarosan vásárolt Jakabszálláson még 50 hold földet, de azt nem maga művelte, hanem kiadta haszonbérbe, holdanként 2 q gabonáért. Öccse, Ördög Ferenc örökrészét úgy gyarapította, hogy eladták felesége dorozsmai jussát és az árán Jakabszálláson vettek földet. Ö főleg tehenészettel foglalkozott: 12 — 14 fejőstehenet tartott és már abban az időben abrakolta a teheneket, amikor más parasztok azt még „vétőknek tartották." A 30-as években 1

1 A jakabszállási r. kat. plébánia irattárában őrzött kimutatást Fekete János plébánosnak köszönhetem. 1

2 A magyar korona országainak gazdacímtára. Bp. 1897. 180—181., 188 — 189. 106