Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Szűcs Judit: Pálmonostora betelepülése

A közlekedést, a Kecskeméthez való közelebb kerülést hamarosan megoldotta a bugaci kisvasút. A legszegényebbeken valamicskét segített a földbirtokrendezés. De sokan voltak Jakabszállás lakói között a továbblépni nem tudók, a jobb híján szerencsét próbálni ideköltözők, a tőke és biztos „otthoni" háttér nélkül, termelési tapasztalatok híján tengődök. Főként kecskeméti és egykori szegedi, kisteleki és dorozsmai gazdáknak volt oroszlánrésze abban, hogy a falu életképes maradt és fejlődésnek indult. Ök vitték az ottani futóhomokra a fejlettebb termelési technikát, közülük kerültek ki a legtöbb adót fizető polgárok, s ők voltak az úttörők a szellemi kultúra terjesztésében, a templom- és iskolaépítésben is. A Duna—Tisza közét járó Erdei Ferenc így látta a telepesek sorsát 1937-ben: „Nehéz esztendőket éltek át... s a legtöbb megátkozta azt a napot, amelyen elhagyta meleg falusi közösségét. Ma már a szőlő- és gyümölcstermelés tűrhetőbbé teszi a helyzetüket s sokan gyarapodnak is, a kezdeteik azonban kibeszélhetetlenül súlyosak voltak."

6 IRODALOM CSATÁR ISTVÁN és társai (szerk.) 1939 Pest — Pilis —Solt —Kiskun vármegye és Kecskemét thj. város adattára. Bp. ERDEI FERENC 1937 Futóhomok. A Duna—Tisza köz földje és népe. Atheneum. Bp. (é. n.) GALGÓCZY KÁROLY 1877 Pest—Pilis —Solt—Kiskun megye története. Harmadik rész. Bp. 98 "ERDEI FERENC 1937.173-174.