Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Kalicz Nándor: Banner János tudományos életműve

helyileg érdekes problémákkal is teljes erővel és személyes tekintélyével foglalkozzon és segítse a kis kezdeményezések előrehaladását. Ő volt a régészet tudományos napszámosa Magyarországon. Hampel József ezzel szemben kevesebb célra összpontosította tudását, intelligenciáját. Szűkebb szakterületekre irányuló, szintetizáló, sokkal látványosabb, mert közvetlen eredményekben, nagy összefoglalásokban lemérhető munkássága lezárt, befejezett életműként maradt az utódokra. Kis ügyekre nem pazarolta idejét. Tompa Ferenc munkássága is csak szűkebb szakterületének problémáira irányult. Zseniálisan ragadta meg munkáiban a lényeget, és átfogó szemlélete összefoglalások készítésére ösztönözte. Bár nem nagy terjedelmű egyik legfontosabb munkája, a magyar régészeti kutatást 1912—36 között bemutató szintézise, mégis ebben minden ami lényeges, fontos, az benne van. Napjainkig is alapmunkának számít, mert máig sem készült összefoglalás őskorkutatásunk Tompa és Banner óta elért eredményeiről, holott Tompa jegyzeteinek túlnyomó része, amelyekben ásatásokra, leletegyüttesekre hivatkozik, egy szóból áll: „közöletlen". Ezzel szemben Banner, Rómerhez hasonlóan nem volt az összefoglaló szintézisek mestere, földrajzilag kisebb területeken s tudományosan inkább a részletekben érezte otthon magát. Mint már utaltam rá, annak a tudományos építménynek a vázát, amelyet Tompa Ferenc felállított, Banner fallal, tetővel, ajtóval, ablakkal látta el, vagyis tartalommal töltötte meg. Rómerre emlékeztető polihisztorsága (a 20. század körülményei között) megnyilvánult abban is, hogy nemcsak az ősrégészet területén érezte otthon magát, de a népvándorlás- és középkor kérdései is vonzották, nem beszélve etnográfiai, történeti és még sokirányú érdeklődéséről és tájékozottságáról. Több tudományszervezési elképzelése most hozza meg gyümölcsét. A múzeumügyet, muzeológiát mindig szívesen művelte. Ha kellett kiállítást rendezett, ha kellett helytörténetet írt. Nem sértjük meg emlékét, ha azt mondjuk, hogy ő volt a 20. századi magyar régészettudomány napszámosa. Tudós és egyenes ember volt. Tudásának és tapasztalatainak gazdag tárházát pazarlóan osztotta szét nemcsak tanítványai között, de mindazok részesülhettek benne, akik hozzáfordultak. Segítőkészségben sohasem volt nála hiány, akár tudományos, akár személyes kérdésekről volt szó. A tudományos életben voltak sikerei és kudarcai, de mi arra emlékezünk, ami munkájában időtálló és előremutató. Életművét nemcsak az alkotja, amit leírt, hanem az is, amit tett, elképzelt és a magyar régészetre hagyományozott. Banner János tudományos életművének méltatását saját szavaival zárjuk le, mert ezek a szavak átvilágítják hosszú munkás életének ars poeticáját. „A tudomány és az emberség mérésére nincs mérték. Mindegyik lehet sok, lehet kevés, de értékét — jól-rosszul —, csak olyan vi94