Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Fodor István: Tisztelgés Banner János emléke előtt

amelynek előadásai felváltva jelentek meg a két rendező szerv kiadványában, a tanszéki Actában s a Móra Ferenc Múzeum évkönyvében. 1968-as korai halála után a régészet egyszemélyes képviselete is megszűnik. Szerencsére azonban nem szűnt meg a régészet oktatása. Előbb Trogmayer Ottó egyszemélyben vállalta magára e nehéz, de szép feladatot, majd egyre többen társultak mellé, s a tanszéken egyre kevésbé csak nevében élt szaktudományunk. A tanszék és a múzeum Banner János által megálmodott kapcsolata is megvalósulni látszik. A remélhetően 1989 őszétől újból önállóvá váló Régészeti Tanszéket már szervezeti szálak is egybefűzik a múzeummal. Tehát — ha más formában és szegényebb lehetőségekkel is — újból életre kel Banner egykori intézete. Bizonyára többek fejében megfordul a gondolat, hogy szükség van-e rá egyáltalán, nem lenne-e elegendő hazánk méreteihez a számos kiváló szakemberrel rendelkező fővárosi tanszék. Úgy vélem, több szempont is a szegedi tanszék léte irányába billenti el a mérleg nyelvét. Mellette szól a szakterület sokszínűségének szükségessége, s az elmúlt időszak tapasztalata. Az innen kikerült fiatal szakemberek igen nagy hányada jól igazolta felkészültségét és rátermettségét. Egy vidéki tanszék létjogosultsága a mi szakterületünkön alighanem hasonló érvekkel indokolható, mint néprajzi képzésünkben. A szegedi Banner-örökség ápolása továbbra is szép kötelessége kell legyen mindkét szegedi intézménynek. Régi intézetének mai utódjában a lehetőség szerint folytatni kellene a most is időszerű, általa teremtett hagyományokat. Minden bizonnyal ez lenne emlékének méltó megőrzése. 8