Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)
Kalicz Nándor: Banner János tudományos életműve
hoztak. 1934-ben tárta fel a szakáiháti települést, ahol más korszakok emlékeivel együtt a fiatalabb vonaldíszes kerámia önálló települési objektumait találta meg. A Dél-Alföldön a vonaldíszes kerámia, néhány szórványos lelettől eltekintve csak a közeli Lebőről volt ismeretes, de pontos megfigyelések hiján a lelőkörülmények tisztázatlanok voltak, és a vonaldíszes kerámia leletei a tiszai kultúra tipikus kerámiájával keverten kerültek a szegedi múzeumba Móra Ferenc ásatásából. Banner tudatában volt a szakáiháti leletek jelentőségének és helyesen ismerte fel a leletek korát. Felismerésének igazi jelentősége csak évtizedek múltán érett meg, amikor terepbejárások és kisebb ásatások szinte tömegesen hozták felszínre leleteit és ismertettek meg lelőhelyeivel. Banner ásatásának jelentőségét hangsúlyozza az a tény, hogy az 50-es, 60-as években igazolódott meglátása, miután a külföldi kutatás a vonaldíszes kerámiának még a létét is tagadta a Dunától keletre eső területeken. Ez a tagadás annak ellenére meglepő, hogy a külföldi kutatásban zavart okozó szarvasi leletek időrendi, kulturális és topográfiai helyzetét, melyeket Krecsmarik Endre több lelőhelyen tárt fel, de egy publikációban közölte, Banner tisztázta és határozottan elkülönítette a Körös-kultúra és a vonaldíszes kerámia leleteit és lelőhelyeit. Ez a tisztázó cikke a „Dolgozatokban" idegen nyelven is megjelent. Több kutató, éppen a lebői leletanyag miatt összekeverte a szakáiháti típusú kerámiát a tiszai kultúra kerámiájával. Ma ezt a leletanyagot, amely a Dél-Alföld nagy területén többszáz lelőhelyről ismeretes éppen Banner ásatása alapján szakáiháti csoportnak vagy kultúrának nevezzük. Mindez Banner munkájában gyökerezik. Banner János fáradhatatlanul kutatta Hódmezővásárhely határát 1944-ig. Az őskor szinte minden periódusának, kultúrájának jelentős telepeit, temetkezéseit feltárta. Bár fontos leletek kerültek elő a bronzkorból és a vaskorból is, ezek gazdagsága meg sem közelítette azt, amit a neolitikum és rézkor eredményezett. Későbbi visszaemlékezésében azt fejtegette, hogy azért ásott olyan sok lelőhelyen, mert mindig azt remélte, hogy sikerül a Körös-kultúra közvetlen stratigráfiájára rábukkannia. Ezáltal azonban létrehozott egy olyan őskori gyűjteményt, amely különösen a neolitikum és rézkor szempontjából szinte páratlan volt Európában. Jelentős forrásanyagot talált Banner a rézkori tiszapolgári, bodrogkeresztúri és badeni kultúra megismerésére. Különösen fontos volt a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúra temetőrészleteinek feltárása a Vata-tanyán, amelyek a később felismert kronológiai összefüggés bizonyítékai lehettek volna. Sajnos, a közbeeső tanyaépületek miatt nem sikerült a temetők összefüggéseit megállapítania. Ez csak az 1950—54 között végzett Polgárbasatanyai ásatásokon vált lehetségessé. B. Kutzián Ida ott tudta meg, hogy a tiszapolgári kultúrát genetikusan és kronológiailag is a bodrogkeresztúri kultúra folytatta. 85
