Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Kalicz Nándor: Banner János tudományos életműve

ner. Ebben nagy szerepet játszhatott az a tény, hogy Szegeden a könyvtári viszonyok nem voltak kielégítőek. Hiányzott az az irodalmi bázis, ami Budapesten évtizedek során felhalmozódott. Nagy régészeti szakkönyvtár hiánya és a budapesti felhasználásának nehézkessége megakadályozta, hogy Banner munkássága úgy beleépüljön a nemzetközi régészetbe, amint azt kutatásai súlya alapján megérdemelte volna. így Banner Jánosnak a Körös-kultúrával kapcsolatos nagyszerű eredményeit tulajdonképpen csak Kutzián Ida kitűnő monográfiáján keresztül ismerte meg a nemzetközi régészet (1944, 1947). A II. világháború miatt azonban Kutzián Ida monográfiája is csak nagy késéssel vált széleskörűen ismeretessé. Hódmezővásárhelyi első nagy ásatását a Kökénydombon végezte Banner 1929-ben. Rögtön felismerte a lelőhely nagy jelentőségét. Már az első ásatás is, amelyet később még négy követett, a páratlanul gazdag leletanyagon kívül olyan sok ismeretet hozott a tiszai kultúrával kapcsolatban, hogy csak a településtörténeti és temetkezési adatokat említsem, amelyek egészen új perspektívát nyitottak a magyar neolitkutatásban. 1929-ben jelent meg Tompa Ferenc alapvető munkája, a kelet-magyarországi neolitikumot összefoglaló monográfia a bükki és tiszai kultúráról. Ebben a lényegét tekintve ma is helytálló kronológiai vázat kisebb észak-kelet-magyarországi kutatásaira, elsősorban bodrogkeresztúri ásatására alapozta. Az ásatás csekély mérete alig tette azonban lehetővé a tiszai kultúra leleteinek megismerését. A Bodrog- és Felső-Tisza vidéken néhány kisebb gyűjtésből származó leletanyaggal egészítette ki a tiszai kultúra bemutatását. Dél-Magyarországot azonban csak több évtizede ismert jelentéktelen szórványanyag képviselte. A meglepetés erejével hatott Banner János 1929. évi kökénydombi ásatásának kétnyelvű közzététele 1930-ban. A leletek bősége és változatossága, a leégett házak romjai és a bennük talált berendezési tárgyak egyszerre a nemzetközi régészeti érdeklődés előterébe kerültek. Az ásatás több részeredményének közlésére külföldi folyóiratok is felkérték Bannert. A kökénydombi ásatások jelentőségét annyira érezte Banner, hogy mindig tervezte folytatását, de erre csak 1940-ben került sor, igaz, hogy ezzel együtt négy alkalommal ismételhette meg kutatásait a Kökénydombon (1940, 1941, 1942, 1944). Közben a Kökénydombbal átellenben fekvő Kiss tanyában is megtalálta a tiszai kultúra kisebb lakótelepét, ahol a próbaásatások a kökénydombihoz hasonló eredményt hoztak. Banner ásatásainak köszönhetően a késő neolitikus tiszai kultúra lett évtizedeken keresztül egészen a legutóbbi időkig a legalaposabban megismert neolitikus kultúra Magyarországon. Elsősorban a településtörténeti és az életmódot megvilágító felfedezések, a leégett házak és berendezésük, a temetkezési mód megismerése, a szenzációs kultúrszár83