Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Kalicz Nándor: Banner János tudományos életműve

közepétől a 40-es évek közepéig Szeged környéke, elsősorban Hódmezővásárhely kiterjedt határa vált Magyarországon az új kőkor- vagy más szóval neolitkutatás központjává. Uj kultúrák felfedezése, vagy éppen csak megismert kultúrák vázának hiteles, bőséges, többször szenzációs leletanyaggal való megtöltése történt meg ezen a területen. A Szegedi Intézet Banner János személyében és Hódmezővásárhely vezetője között szerencsés találkozás és az ebből fakadó egyezmény a magyar ősrégészet, elsősorban a neolitkutatás olyan fellendülését eredményezte, melynek hatására még ma is érződik, és nemcsak az országhatárokon belül. Korát megelőzően, mai igényeknek megfelelően abban a korban szokatlan, egy szűkebb területen végzett kiterjedt ásatások hozták felszínre a legkülönbözőbb korok sokszor páratlan gazdagságú leletanyagát. Banner legjelentősebb tudományos eredményei között tartjuk számon a Körös-kultúra felfedezését, meghatározását és beillesztését a magyarországi újkőkor, s ezen túlmenően az európai korai neolitikum történeti képébe. 1931 —1934 között folytak azok az ásatások Hódmezővásárhely határában, amelyek a legjelentősebb és leggazdagabb leletanyagot eredményezték. Bár a Körös-kultúra leletei már fél évszázaddal korábban is ismertek voltak és folyamatosan kerültek elő, még ásatásokból is (Szarvas), önállóságukat, sajátos jellegüket senki sem ismerte fel. Banner hódmezővásárhelyi ásatásai tisztázták, hogy a Körös-kultúra neolitikumunk, s ezen túlmenően a délkelet- és közép-európai neolitikum jelentős tényezője. A helyes kronológiai megítélést néhány évig gátolta az a körülmény, hogy hazánkban nem sikerült ezt a fontos leletanyagot stratigráfiában megtalálni. Ezért tulajdonképpen az akkor elfogadott kronológiai ismeretek alapján megérthető, hogy Banner a tiszai kultúra III. periódusának nevezte és így is keltezte a Körös-kultúrát. Banner és Tompa 1935-ben közös tanulmányutat tettek Jugoszláviába. Ez alkalommal sikerült a vincai lelőhely statigráfiája alapján megállapítani, hogy a Körös-kultúra Magyarországon megelőzte a tiszai kultúrát. A starcsevoi ásatásokból világosság vált Banner előtt, hogy ez a kultúra egy olyan nagy komplexum része, amely még Szerbia belsejében is elterjedt. Ezután adták az új kultúrának Tompa Ferenccel együtt a Köröskultúra elnevezést. A hódmezővásárhelyi ásatások alapján a „Dolgozatokban" közreadta német nyelven a korábban feltárt és publikált telepek jelenségeire, leleteire és temetkezéseire építve a Körös-kultúra etnológiáját. A magyar régészetben a környezeti tényezők etnográfiai ismeretek felhasználásával első ízben készült el egy neolitikus kultúra összefoglalása, amelyben a fő hangsúlyt az ember, emberi közösség és emberi tevékenység kapta. Sajnos a Körös-kultúra problematikájának teljes összefoglalását, kiértékelését, főleg a külső kapcsolatok felderítését nem végezte el Ban82