Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Fodor István: Tisztelgés Banner János emléke előtt

városa utcát nevezett el múltjának tudós művelőjéről, s itt került leleplezésre domborművű emléktáblája is, amely előtt Bóna István professzor, pesti tanszékének örököse mondott méltató szavakat. E tanulmánykötettel az a két szegedi intézmény tiszteleg a kiváló tudós emlékének, amelyek máig magukon viselik keze nyomát: a Móra Ferenc Múzeum és a József Attila Tudományegyetem Ókortörténeti és Régészeti Tanszéke. Az alább következő írások szerzői a Banner-életmű legavatottabb hazai ismerői, akiknek megadatott, hogy hosszabbrövidebb ideig Banner János közeli munkatársai lehettek, s mindegyikőjük tanítványa volt a szegedi vagy a pesti egyetemen. Korek József Banner szegedi egyetemi tevékenységét tekinti át, a Kolozsvárról áttelepített Régészeti Intézet nehéz talpraállását s a fiatal professzor iskolateremtő tevékenységét. Dolgozatához csatolva közli Banner egyetemi előadásainak jegyzékét, amelyek hallatlan tematikai gazdagságukkal lepik meg a mai olvasót. Kőhegyi Mihály magántanári képesítésének dokumentumait közli, Trogmayer Ottó Banner múzeumi működését mutatja be, s méltán hangsúlyozza azon törekvését, hogy a tárgyi forrásokat őrző múzeum és az oktatási feladatokat ellátó egyetemi intézet minél több szállal kapcsolódjék össze a szakmai képzés és a tudományos kutatás területén. Bóna István a budapesti egyetem professzorát állítja elénk, élénk színekkel mutatva be emberi, tanári és tudósi jellemvonásait. Kalicz Nándor a kiváló ősrégész tudományos életművét elemzi alapos dolgozatában. Végül Banner János publikációinak jegyzékét adjuk közre Korek József összeállításában, aki főként a Banner halála óta napvilágot látott dolgozatokkal egészítette ki Kanozsay Margit és Jakabfy Imre korábbi bibliográfiáját. (Acta Arch. Hung. 1959, 1972.) Banner János szegedi tudományszervező tevékenységének kétségkívül az egyetem Régészeti Intézet kiépítése, a Dolgozatok felújítása és folyamatos életbentartása volt a legmaradandóbb gyümölcse. A fővároson kívül a megcsonkult hazában egyedül itt sikerült nemzetközi jelentőségű régészeti kutatóbázist létrehozni, amely önálló arculattal is rendelkezett. Sok tekintetben ma is példaadó ez a „szegedi régészeti iskola". Példaadó, mert az akkor is mostoha vidéki körülmények között sem vált provinciálissá, s nem csak ő tekintett ki a világra, hanem — főként színvonalas folyóirata révén — magát is észrevetette külföldön. S joggal csodálja a ma szakembere, milyen következetesen valósította meg e kutatógárda a feltárás-feldolgozás-közlés hármas követelményét. Ma szinte hihetetlen, hogy az ásatásokról készült feldolgozások és leletközlések egy-két éven belül napvilágot láttak. (Mostanában nem ritkán évtizednyi, vagy még több idő telik el még a történeti szempontból rendkívül fontos leletek feltárása és közlése között is.) Banner János és munkatársai komolyan vették, amit mi nem: a múlt tárgyi forrásait mielőbb 6