Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)

GERGELY Ferenc: Hogyan lett a Magyar Cserkészszövetségből „Mozgalom"?

den rendelkezésére álló eszközzel, dacolva a fejcsóválókkal és a gúnyolódókkal, kifejezésre juttassa. Kormányelnöki rádiószózatában többek között kijelentette: „amikről cserkészférfiakkal tábortüzeknél elbeszélgettünk, azt akarom megvalósítani. Ez a ragyogó cél pedig a nemzetnevelés. Minden más probléma megoldásánál fontosabb."

7 Ezt viszont csak a mindennapi feladatokkal való viaskodáson keresztül kísérelhette meg, bízva a cserkészet segítségébe is. Ám a cserkészet maga is nehéz időket élt, mindenhonnan támogatást várt, elsősorban a miniszterelnök-cserkésztiszttől, Teleki Páltól. Őt pedig lefoglalták az államvezetés teendői, a cserkészetnek csak a legfőbb kérdéseivel tudott foglalkozni, ritkán és közvetlenül a Szövetség képviselői útján. Lehetőségeinek növekedésével párhuzamosan elvékonyodtak a mozgalomhoz fűződő kapcsolatának szálai. Mindez szükségszerű volt, éppúgy, mint a mozgalom válságának további mélyülése. Egységes szövetségi politikáról, magatartásról már régen nem lehet beszélni. Személyek és csoportosulások ráncigálják ide-oda a mozgalom szekerét, az egység fennmaradása „csodának" is elkönyvelhető. A „csoda" összetevői közül most nyomul előtérbe a revízió, a világháború veszélyének érzelmi összetartó hatása. Kívülről, a csapatok vezetői elsősorban a mozgalom irányításának erősödő hivatali jellegére figyeltek fel. A bürokrácia egyre visszataszítóbb mértéket öltött és ők, a gyakorlat emberei ezt nehezen viselték el. Viszonylag egyszerű dolgaik elintézéséhez is hónapokra volt szükség, és nem egyszer patrónushoz kellett folyamodniuk a megnyugtató ügyintézés érdekében.

8 A Szövetségen belüli cselszövések hírei is eljutnak hozzájuk — koránt sem mind és nem is a legborsosabbak —, s a vezetés tagjai 1939-ben is gondoskodtak „erkölcsnemesítő" történetekről. A VII. ker. ügyvezető elnökét pl. első fokon elmarasztalták, mivel gondatlansága hozzájárult egyik cserkészének vízbefullásához. A vízicserkészek két vezetője úgy összerugta a patkót, hogy nézeteltérésük kihatott a szakág további fejlődésére. Az ügyvezető elnöknek „tolvajokat" kellett eltávolítania a Szövetség központjából. Egyik kecskeméti csapatalakítási üggyel kapcsolatban került levélpapírra a következő megállapítás: „Sértett hiúságból így csinál sok ember a szájából ...t. Megdöbben az ember, ha belenéz sok dolog kulissza titkaiba, — mindenütt ezt látja. „Ez túlzás, de a „nemzetvédelmiek" önkényeskedései valóban szaporodtak. Ezek természetére világít rá 89