Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)

Előszó

ELŐSZÓ A szegedi múzeum számára nagy elismerés, hogy itt került sor e konferenciára. De ez nem véletlen, hiszen a múzeum munkatársai rendezték Magyarországon a cserkészet történetét bemutató első kiállítást (1988. május — 1989. február), amely e mozgalom hazai történetét őszintén és tárgyilagosan kívánta bemutatni. Mind a kiállítás, mind a konferencia megrendezésében ugyanaz a szándék vezetett bennünket. Annak feltárása, hogy mi volt valójában a magyar cserkészmozgalom, milyen helyet foglalt el a 20. századi magyar szellemi életben és az ifjúság szervezésére vállalkozó mozgalmak között, illetve milyen célkitűzései voltak és hogyan tudta azokat megvalósítani. Úgy gondoljuk, napjainkra megértek azok a feltételek, amelyek közgondolkodásunkban lehetővé teszik e téma tárgyilagos megközelítését. Azért is, mert nincs már érvényben az a korábbi hivatalos minősítés, amely szerint a cserkészet unatkozó úrifiúk szabadidő eltöltésére létrehozott egylete volt, hogy ne is említsem az egészen szélsőséges megfogalmazást, amely szerint a cserkészet a Horthy-Magyarország nemzetvesztő politikájának szolgálatába próbálta állítani a magyar fiatalságot, beleértve a fasiszták oldalán folytatott háborút is. E nézetekkel nemcsak az a probléma, hogy alapvetően nem igazak, mégcsak nem is az, hogy mondvacsinált érveik alapot adtak a cserkészet fölszámolására. A legnagyobb hibát az jelenti, hogy az aktuálpolitika megfontolásából kitalált vádak segítségével tönkretették azt a pozitív hagyományrendszert, amely fölhasználható lett volna az ország demokratikus átalakítása során. Ennek következményei ma már senki előtt sem kétségesek. A cserkészet igazi képének megrajzolása a történettudomány nagy adósságai közé tartozik, e konferencia a föltárás első láncszemének 6