Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)
B. GELENCSÉR Katalin: Személyiségépítés és közösségformálás a cserkészmozgalom programjaiban
szociális érték, személyes hatékonyság, s az a képesség, hogy a személy kontrollja alá vonja a környezeti eseményeket, szükségleteit önállóan, alternatívák közt szabadon választva, független módon elégítse ki, hogy ne a környezet ingerfeltételei határozzák meg akciói minőségét, hanem ő maga, kompetens tevékenységével alakítsa a feltételeket. 2 6 Az önismeret, a humor alapozásához, az én tárgyiasítására való képesség gyakorlásához a serdülőkor ideális életszakasz. Egyrészt azért, mert a serdülő ekkor csinál gondot önmagának önmagából, lelkiállapotaiból, tetteiből, tulajdonságaiból, a közösségben elfoglalt és elfoglalni vágyott helyéből, céljaiból, létének értelméből. A cserkészet játékossága, tevékenységeinek elevensége, vidámsága sok segítséget adott a reális önismeret formálásához. „A játék, ha úgy tetszik absztrakció, mivel kimozdítja résztvevőit az eredeti helyzetből. Csak az általános jellegzetességeket és csak az események summázatát veszi tekintetbe... A gyermeki önkontroll első jelei a játékban mutatkoznak... Játszani a hatalomért játszunk, önmagunk „absztrakt" és eleven kifejezéséért." 2 7 — írták napjaink játékpszichológusai. A kifelé forduló, a közös cselekvések derűje, vidámsága nem engedte önmaga gondjaiba, fontosságába, lelki gubancaiba belemélyedni a cserkészt, a segíteniképesség napi követelményeivel erősítette önuralmát, a tevékenységek alternatív játékosságával, humorával kiemelte a serdülőt a rutinszerű környezetből, a nevetéssel új aspektust boríttatott a túl fontossá tett dolgok, összefüggések fölé, s így védelmet nyert az önsajnálattól és a túllelkesültségtől, az iróniával új ismereteket szerezhetett önmaga viszonyulásairól, miközben megmaradt a dolgok, szándékok, viszonyok iránti szeretet, amely új kezdeményezéseket indukálhatott. A humor képessége — Allport szerint azon áll vagy bukik, hogy meglátjuk-e, elismerjük-e az össze nem illést, a játék, a vágy és a valóság ellentétét, az általunk konstruált rendszerben. 2 8 „A személyként létezés... a valósághűség és a kulturális jelleg meghaladását jelenti, azt, hogy a világról saját szemléletet alkotunk. Minden pillanatban minden ember a maga módján folytatja az „én és a világ" közötti érintkezést." 2 9 — írta az egységesítő életfilozófia szükségességéről Allport. F. W. Foerster „Élet és jellem" c. művében, 1909-ben fiatal olvasóinak ezt így fogalmazta: „Az emberi kutúra csak akkor nyer szilárd 64
