Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)

B. GELENCSÉR Katalin: Személyiségépítés és közösségformálás a cserkészmozgalom programjaiban

cserkésznek egy őt jól ismerő kisközösség közvetlen kontrollja alatt magatartása mércéjeként értelmezni, hogy az tartalmazza a fejlődés értékeit, az „ideális én" alakításához önként választott területeken a legközelebbi fejlődési fázis kívánt megnyilvánulásait, az ehhez legmegfelelőbbnek látszó személyes tennivalókat, s azt a szociális mezőt is, amelyben a kimunkált új tudások, képességek mérhetőkké és hasznosíthatókká válnak. Ezek az elemzések vizsgálandó jelenséggé, értelmezendő tényezővé, megmunkálandó, formálható „anyaggá" tették a serdülőnek saját magát, a törvények segítséget nyújtottak neki ahhoz, hogy kívülről, egy elfogadott, közös értékrend aspektusából, „felülről" lássa meg önmagát, szociális kapcsolatait, a fejlődés lehetséges alternatíváit, kutassa, aktívan próbálja ki azokat a tevékenységi formákat, amelyekhez adottságai vannak, s amelyekben szívesen végzett fáradozás, az alkotó munka örömeit életheti meg. Az objektív-szubjektív, elméleti-gyakorlati aspektusok dialektikájának megértéséhez jó rendszer volt az, hogy a törvényeket meg kellett tanulni, be kellett önként tartani és hathavi újoncszolgálat figyelő elemzése alatt, majd az első fokú cserkészpróba részeként egy újoncot kellett felkészíteni a próbára. A tanítva tanulás értékes hagyományai kaptak így új formát, amelyben a magyarázás nemcsak elmélyítette az idősebb normatudatát, hanem arra is lehetőséget adott, hogy egykori önmaga és a próbákat kiállt önmaga, cserkésztörvényértése és értelmezése között lássa meg a különbséget. A tanítás öröme, a saját fejlődésre új aspektusból való rálátás komplex érzelmei, a saját- és az együttes élmény tapasztalatai a személyiség mélyrétegeibe az „ideális én" formálásának életszakaszában építette be a tudatosan formált élet iránti igényességet, ehhez az együttműködő, segítő társak biztató közösségének szükségességét. Az értelmi erők műveléséhez jó eszköz volt a három próbafokozatba és a szabadon választható különpróbákba rögzített természet- és valóságismeret követelményrendszere. Az ismerettömb különböző anyagok tulajdonságainak kiismerésével kezdődött, a nyomolvasás izgalmaival folytatódott, majd úgy vonta a serdülő érdeklődési körébe a természeti környezet különféle elemeit, hogy használatukkal, átformálásukkal, újraalkotásukkal, új funkcióban új módon való megjelenítésükkel személyes felelősséget edző romantikus tevékenységekben meg55