Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)

MÉSZÁROS István: A magyar cserkészpedagógia

kerültek; sem azok, akik nem kerültek pozícióba. Sem a Pedagógiai Szemle, sem a Népszabadság, sem a Kritika szerkesztőségébe nem érkezett olyan cikk vagy levél senkitől sem, amely mellettem a cserkészet értékét merte volna hangoztatni. Vitapartneremet számosan támogatták. Én egyedül maradtam. Három év telt el azóta, s közben nagyot változott a világ. Ez év — 1988 — májusában a szegedi cserkészkiállítás illusztris megnyitó szónoka már büntetlenül mondhatta el lényegében ugyanazokat a gondolatokat, amelyeket magam 1984 nyarán a Pedagógiai Szemlében kifejtettem. Örömmel vettem tudomásul ezt a tényt, hiszen — akárhogyan is nézzük — 1984/1985 vitáival valami új kezdődött a magyar cserkészet történetében. Ezért örülök az azóta — e téren történt — többi, mindnyájunk által ismert új fejleménynek. Minderre — úgy vélem — szükséges volt kitérnem, ez is szorosan hozzátartozik most előterjesztésre kerülő témámhoz: a magyar cserkészpedagógia neveléstörténeti elemzéséhez. Most rövid idő áll rendelkezésemre, ezért mondanivalómat tézisekbe foglalom. A téma részletesebb kifejtése ugyanis megtalálható említett, a Pedagógiai Szemlében 1984-ben megjelent Cserkészet és pedagógia című tanulmányomban; illetőleg megjelenés alatt álló Sík Sándor magyar cserkészpedagógiája című könyvecskémben. 1. A cserkészet nem más, mint a 19-20. század fordulóján keletkezett polgári reformpedagógia sajátos kiágazása. Ez a polgári reformirányzat azért jött létre, mivel a korabeli iskola Herbart nyomán tekintélyelvű iskola volt: a diák azt tette, amit a felnőttek előírtak számára, s az iskola belső világa szigorú, komoly, sőt komor volt. Az új pedagógia egyik vezéralakja John Dewey amerikai professzor, a pragmatista pedagógia elindítója, aki a nevelés céljául a minden körülmények között önállóan cselekedni tudó ember ideálját tűzte ki. Ezt szolgálta a svájci Edouard Claparede „gyermektanulmánya", a pedagógia, gyermek- és ifjúkor tudományos pszichológiai megismerését alapvető fontosságúnak tartva a nevelés kereteinek megszervezése terén; a a játékot és játékosságot is alapvető nevelési eszköznek tekintve; állítva és bizonyítva, hogy abból nem lehet teljes értékű felnőtt, aki nem igazi gyermekként-ifjúként élte meg gyermek- és 32