Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)

NAGY László: A cserkészmozgalom jelene és jövője

óra, a társadalmi szerkezet másként jár. Nem ugyanazt az időt mutatja vagy egyáltalán nem mutatja a helyes, pontos időt. Nem csoda, hogy a „destruktuált" ifjú botcsinálta műstruktúrákkal próbálkozik a többi marginálissá váló kortársával s mire kiderül, hogy kintrekedtek a társadalomból, rendszerint már késő. Van Baden-Powellnak egy sokat idézett állítása, miszerint „a realitásoktól elszakadt cserkészet képtelenség". Nos, a realitás manapság nem mindig rózsás, és semmi jel sem mutat arra, hogy a helyzet valamiféle mágikus varázsszóra automatikusan jobbá válik. Ez a nehéz helyzet ugyanakkor kihívás is. S a cserkészet minden tőle telhetőt megtesz, hogy sikerrel állja ki a próbát. E pesszimistán hangzó, de valójában egyszerűen realista gondolatok elvezetnek előadásom záró kérdéséhez: van-e vagy nincs jövője a jelenlegi társadalmi és szociális körülmények között, az értékrendszerben megingatott világban egy olyasfajta ifjúsági mozgalomnak, mint a cserkészet? Válaszom egy óvatos, de megfontolt igen. Persze, a cserkészet nem univerzális csodaszer a válságba jutott társadalomban küzdő fiatalok bajai és problémái megoldására. A cserkészet csupán egy, a számos lehetséges válaszok közül. Talán az szól mellette leginkább, hogy bevált. Méghozzá egymástól alapjaiban különböző politikai, társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális környezetekben, iparilag fejlett és iparosodó országokban, fejlődésben lévő dinamikus társadalmakban, de ott is, ahol megindul a hanyatlás. Ismét hangsúlyozom: a cserkészet nem csodaszer, csupán egy jól bevált, iskolán kívüli nevelési módszer, amelyik egyszerűen válaszolni próbál a fiatalok kérdéseire, aggodalmaira, reményeire. Hatékony segédeszköz azon fiatalok számára, akik kiegyensúlyozott, lojális, képzett, becsületes és boldog polgárai kívánnak lenni hazájuknak és a faluvá zsugorodott nagyvilágnak. 28