Zombori István (szerk.): Magyar cserkészet - Világcserkészet = Hungarian Scouting - World Scouting (Szeged, 1989)

NAGY László: A cserkészmozgalom jelene és jövője

második legfontosabb, legalábbis, ha elfogadjuk a nagy svájci pedagógus, Claparéde tételét, aki szerint a „nevelés területén a legfelsőbb döntő hatóság maga a gyerek". 9. A cserkészet két fő irányzata Az előbb felsorolt sikerkövetelmények természetesen nehéz feladatot rónak a cserkészprogram helyi alkalmazóira. Hisz nyilvánvaló, hogy nemcsak a fiatalok ízlése változik, a társadalmak szükségletei is. Számos külső körülmény (iparosítás foka, a társadalom urbánus vagy falusi jellege, a domináló értékrendszer, a politikai helyzet stb.) is állandó alkalmazkodás felé kényszerít. Ilyen körülmények között természetesen nehéz a mozgalom egységét és minőségét megőrizni. Ezért fontos olyan döntően az alapelvekhez való töretlen hűség. De még a hűség, modernség és hasznosság tiszteletben tartása sem akadályozta meg két különböző cserkészet kialakulását a nagyvilágban. E két, egyébként egymást kiegészítő cserkésziskolát, leegyszerűsítve így mutathatjuk be: Az elsőben, amely főleg a latin országokban és mindenekelőtt a kontinentális Európában fejlődött ki, a fő hangsúly a pedagógián van. A másikban, amely inkább az angol—szász országokban hódított tért, a súlypont inkább gyakorlati, pragmatikus, praktikus dolgokon nyugszik. Az elsőt „szellemi" iskolának is nevezhetnők, annyira hangsúlyozzák követői a szellemi, lelki értékek kifejlesztésének elsődleges fontosságát. Hogy mekkora sikerrel, azt nehéz felmérni, mert a szellemi értékek nem kvalifikálható, lemérhető értékek. Ezzel szemben a gyakorlati, pragmatikus cserkészet szószóli a jól elvégzett munkát, a hatékonyságot és a hatásosságot helyezik előtérbe. A szellemi iskola hívei mielőtt cselekednének, felteszik a kérdést: helyes-e a javasolt tett? A pragmatikusok nem vesztegetnek időt „filozofálásnak" minősített szellemi gyakorlatokkal, s egyszerűen arra törekszenek, hogy a kitűzött feladatokat jól oldják meg. Az első iskola a belső növekedést tekinti a leglényegesebbnek, míg a második az ismeret, a tudás, elsősorban a gyakorlatban felhasználható szakképzettséget helyezi előtérbe. 26