Móra Ferenc: Csanádvármegyei könyvtár. 5. lovassírok Kunágotán (Szeged, 1926)
Lovassírok Kunágotán
4 följebb Taksony korának hagyatéka; mindakét uralkodóról tudjuk, hogy támadó hadjárataiknak állandó céltáblája volt a keletrómai birodalom. Zoltán 943-ban súlyos hadisarcot vett éppen Romanos Lakapenoson; Taksony idejére pedig többek közt egy vakmerő lovas raid esik, amikor háromszáz magyar egész Bizánc kapujáig eljutott, onnan elriasztották ugyan őket görögtüzzel, de a háromszáz magyar visszavonulóban ötszáz görögöt terelt maga előtt keresztül a Balkánon egész a Tiszáig. A kunágotai lelet nem lepett meg, mert a Justinianus érmével datált híres kunágotai avar lelet után1) nem volt váratlan a honfoglaláskori magyar temető felbukkanása. Természetes, hogy Csanádmegye magyar története nem Szent Istvánnal kezdődik, hanem a magyarság már a honfoglaláskor megszállta a kövérfüvű legelőket. Hogy ennek eddig kevés tárgyi bizonyítéka van a megye területén, annak csak az a magyarázata, hogy a leletek nagy része veszendőbe ment és nem is került nyilvánosságra, mert senki se törődött a dolgokkal. Így esett azután meg, hogy Hampelben2) egy-két jelentéktelen szórványos lelettől eltekintve, a nagy- területű Csanádmegyét csak az 1878-as kunágotai avar lelet képviseli. S talán nem egészen véletlen, hogy ez az avar lelet is egy Balázsnak a nevéhez fűződik, Balázs Jánoséhoz, aki nagyapja volt a most lelt honfoglaláskori sírról hírtadó Balázs Péternek. A „kincstaláló“ nagyapát túlélte a róla támadt legendakor s az unokában ez keltette föl a nemes és a tudományra hasznos önzetlen érdeklődést. Természetesen lelete vétele után azonnal tájékoztató közlést küldtem a segédjegyző úrnak s arra kértem: addig is, míg a múzeumnak módjában lesz kutatást tartani a helyszínén, hallgassa ki a munkásokat, akik a sírt felbontották, a leletkörülmények felől s ha valami sírmelléklet volna még a birtokukban, szerezze meg azokat tőlük. Mivel rövidesen arról kaptam hírt, hogy két aranyfüggőt is találtak a sírban, amelyeket egy kunágotai kisgazda vett meg a munkásoktól, hogy átalakíttassa őket a felesége számára, kimentem a községbe, kihallgattam a munkásokat és megtekintettem a lelet helyét, engedélyt is szereztem a tulajdonostól, Boldog Antal úrtól az ásatásra, amivel azonban őszig várni kellett, míg a cirkot eltakarítják a földről. Az aranykarikákat' azonban nehány aranylemezkével együtt már akkorára behozta a kisgazda Szegedre értékesítés végett, be is cserélte őket egyik ékszerésznél s csak ettől váltottuk meg a 11’55 cgram. súlyú karikákat. Ezek voltak az előzményei a kunágotai ásatásnak, amelyet 1925. okt. 10—15-ig tartottam meg a cirokföldön, ahol a kiszemelt területen a tulajdonos szíves előzékenységgel érés előtt levágatta a cirkot. ’) Hampel: A régibb középkor I. 52 ; Pulszky: a magyarországi avar leletekről, 7—8. 2) Alterthümer des (frühen Mittelalters in Ungarn, I—III. a következőkben mindenütt erre hivatkozóim.
